Magyar jogi szemle, 1939 (20. évfolyam, 1-9, 11. szám)

1939 / 11. szám - A sajtó igazmondási kötelessége

348 sét büntető rendelkezések. Ilyenek: az országgyűlési választások Jiazug befolyásolását büntető 1938:XIX. t.-c. 181. és 182. §. (Lényegében ugyanez már az 1913:XXIII. t.-c.-ben is szerepelt.) Ilyen volt továbbá a hadviselés érdekeit védő 1930:111. t.-c. 80. §. és a gazdasági és hiteléletet védő 1931:XXVI. t.-c. 9. §. A két utóbbit és a Kbtk. 40. §-ában meghatározott — sajtótermékben el nem követhető — kihágást egybeolvasztotta az 1937 :X. t.-c. 2. §., mely a közrend, köznyugalom, külpolitika, gazdasági helyzet és hitelélet szempontjából káros valótlanságok ellen küzd. Elsősorban magánérdeket védenek az 1923 :V. t.-c. 16. §. (szédelgő feldicsérés) és az 1933:XVII. t.-c. 20. §. (hitelrontás). Utóbbi deliktum lényegében minősített esete az ugyancsak idetartozó, a Bv. 24. §-ában írt hitelrontásnak. Végül idetartoznak a St. 24. §-ában írt egyes vétségek. Az 5. pont a strohmann-szerkesztő bejelentését bünteti, tehát nem sajtóbeli állításra vonatkozik; mégis idetartozik annyiban, hogv a felelős szerkesztő nevét — kihágás terhével — a lapban is ki kell tenni és ha kiteszik: már sajtóbeli valótlanság létesült, mely sérti azt a közérdeket, hogy nyomban látni lehessen: ki a lap igazi felelős szerkesztője. A St. 24. §. 7. és 8. pontja egész általánosan bünteti a sajtó igazmondási kötelességének tudatos és kárt okozó megsértését. Itt találjuk a legelvontabb tényállást. A felsorolt deliktumok jogi természete erősen eltérő. Már láttuk, hogy egyik sajtódeliktum, másik nem. Emellett hol minősítő körülmény a sajtótermékben való elkövetés, hol nem; egyiknél kell a bűnösséghez a valótlanság tudata, a másiknál nem; egyik köz vádra üldözendő, a másik magánvádra; hol szabadon lehet bizonyítani a váddal szemben az állítás valóságát, hol csak szigorúan megszabott korlátok között. Nem deliktumot, hanem exculpáló hatást statuál a St. 44. §., mely a sajtóközlemények egy — tartalmilag szorosan határolt — körének azzal a feltétellel biztosít általános mentséget, ha a közlés ,,hív szellemben és igazán" történt, vagyis, ha igazmondó. Korlátozza ezt a nevezetes elvet az 1938:XVIII. t.-c. 8. §. (Lásd alább.) b) Magánjogi szabályok. A valótlan tartalmú sajtóközlemény okozta kár megtérítése a legváltozatosabb tényállások alapján követelhető, mert a károkozás tényéhez általában kapcsolódik a kártérítési kötelesség. Nevezetes kártérítési szabályt tatalmaz sajtódeliktum esetére a St. 40. §. Különleges szabály érvényes a Tv. 34. §. esetén. A St. 44. §. a kártérítési kötelezettség szempontjából is exculpál. A kártérítési szabályok nyilván hatalmas represszív fegyvert jelentenek a sajtóbeli valótlanságok ellen. (Ismeretes, hogy pl. az angol sajtóperek túlnyomórészt nem is büntetésre irányulnak, hanem kártérítésre.)