Magyar jogi szemle, 1939 (20. évfolyam, 1-9, 11. szám)
1939 / 11. szám - A sajtó igazmondási kötelessége
349 További magánjogi represszív szabály a helyreigazítási kötelesség, melynél fogva a szerkesztő tartozik a cáfolatot szabályszerűen közzétenni. Jelentősége, hogy egy sajtóorgánum se uralkodhatik monopóliumszerűén a saját hasábjain. Annak ellenére, hogy néha hamis cáfolatot kénytelen a szerkesztő közzétenni, ez az intézmény végeredményben mégis hathatós fegyver a valótlan állítások elleni küzdelemben. Szerepe abban áll, hogy ideiglenes oltalmat nyújt, úgy, mint a birtokkereset a birtokháborítás ellen, — szemben a kérdést végleg eldöntő sajtóperrel, melynek hasonlatunkban a tulajdoni per felel meg. Aki az intézmény célját meghiúsító módon jár el, kihágás miatt büntettetik. A bírói parancscsal való nyilt szembehelyezkedést helyesebb volna vétségként büntetni. c) Fegyelmi (felügyeleti) jogszabályok. Ezeket annyiban lehet ideszámítani, mert az igazmondási kötelesség megszegése rendesen erkölcsileg is kifogásolható, ha tehát a sajtóbeli valótlanságért felelős személy fegyelmi jog hatálya alatt áll, erkölcsbe ütköző magatartása miatt fegyelmi eljárás indulhat, illetve — enyhébb esetben — felügyeleti intézkedés alkalmazható ellene. B) Preventív szabályok. Ezek közül a cenzúra csak kivételes viszonyok közt lehet indokolt. Jelentősége — amellett, hogy sok egyéb bűncselekménynek a sajtó útján, vagy felhasználásával való elkövetését is meggátolhatja, — elvünk szempontjából az, hogy a gyorsan ellenőrizhető s a köztudomásúan, illetve nyilván valótlan tényállításokat ártalmatlaníthatja. Hasonló jelentősége van az 1938:XVIII. t.-c. I. fejezetében meghonosított új intézményünknek is, mely szerint a nem-időszaki sajtótermék kötelespéldányát a terjesztés megkezdése előtt kell az ügyészséghez beszolgáltatni. Lényeges eltérés a cenzúrával szemben, hogy a terjesztést végleg csak deliktum esetén lehet meggátolni és hogy nem közigazgatási hatóság, hanem a bíróság dönt. Az ugyané törvény II. fejezetében szabályozott fakultatív sajtótilalom intézménye is új preventívum, mely áttöri a St. 44. §-ában foglalt általános mentőelvet. Ugyanezen törvény egy másik helye alapján elrendelheti a bíróság, hogy a rágalmazási, vagy becsületsértési ügy tárgyalásáról csak az eljárás befejezésekor legyen szabad tudósítást közölni. (Emlékeztet az angol sajtóbíráskodás gyakorlatára, mely szerint hozzátartozik a ,,fair and accurate report" természetéhez, hogy a tárgyalás közlése esetén az ítélet is közöltessék.) Remélhetőleg sűrűn élnek majd bíróságaink e felhatalmazással és így ritkább lesz a sajtó egy része által folytatott az a csúnya játék, hogy részletes közléseket tesz a tárgyalásról, mert ezzel ellenfelein üthet, a nem ugyanakkor kihirdetett kedvezőtlen ítéletről azonban már elfelejt megemlékezni.