Magyar jogi szemle, 1939 (20. évfolyam, 1-9, 11. szám)
1939 / 7. szám - Egyes kérdések a gazdatiszti biztosítási jog köréből
278 biztosított gazdatiszt díjtartalékja utaltatik át más intézethez vagy az 1938. évi XL. t.-c. alapján elismert vállalati nyugdíjpénztárhoz. Az Intézet álláspontja ebben a kérdésben az, hogy ez csak arra az esetre vonatkozik, ha a korábbi biztosítás nem mezőgazdasági alkalmazásban töltött munkaviszony alapján állott fenn, vagy ha a mezőgazdasági biztosítás alá eső személy utóbb más, nem gazdatiszti alkalmazást vállal. A törvényben és indokolásában ez az eset sincs elég világosan kilejtve, mégis zavart az esetben, lm a gazdatiszti biztosítás alá tartozó egyén még várományt nem szerzeit, alig okoz, mert kétségtelen, hogy díjtartaléka az Intézethez utalandó át. Fordított esetben pedig az Intézetnél szerzett díjtartalék utalandó át a vállalati nyugdíjpénztárhoz. Nyitva hagyja azonban a törvény azt a kérdést, hogy ha egy gazdatiszt oly vállalat alkalmazásába lép, ugyancsak gazdatiszti minőségben, melynek az 1928. évi XL. t.-c. által elismert vállalati nyugdíjpénztára van, akkor jogosult-e a gazdatiszt biztosítását saját vállalatánalk elismert nyugdíjpénztárához átvinni, vagy az Intézet kötelékében kell-e maradnia? A törvény csak azt mondja, hogy ha gazdatiszt máshol válik „biztosítottá", nem emeli ki azonban azt, hogy biztosított gazdatisztté. Ebből következik, hogy ha nem gazdatiszti állásba lép, feltétlenül jogosult biztosítását vállalati nyugdíjpénztáránál folytatni, ehhez egyébként vita sem fér, ily esetben a díjtartaléka az Intézet által feltétlenül átutalandó. Ellenkező esetben azonban, minthogy a gazdatisztek eddig kötelező biztosítás alá nem estek, vitás, hogy a magánvállalatnál alkalmazott gazdatiszt saját elismert vállalati nyugdíjpénztárának tagja lehet-e, vagy a kötelező gazdatiszti biztosítás folytán az Intézetnél kötelező-e a további biztosítása? Ez esetben a gazdatisztnek ne/m fűződik különösebb érdeke ahhoz, hogy ne essék az Intézetnél kötelező biztosítás alá, s így véleményem szerint ez az eset a kötelező biztosításban maradás mellett dönthető el. A kérdés azonban olyan, hogy kifejezett törvényes intézkedés hiányában az ellenlkező álláspont is védhető, s a bírói gyakorlat lesz hivatva állást foglalni e tekintetben. Fűződhet a gazdatisztnek érdeke is ahhoz, hogy saját vál'•'latának tagja legyen, s ez lehet olyan nyomós érdek is, aminek Wnbevélele az adott esetben a gazdatiszt érdekében álló•kozhat és indokolttá teheti az ellenkező döntést. ^osabb az eset azonban ott, ahol a gazdatiszt, ezen Himely Magyarországgal biztosítási viszonosm biztosító intézeténél szerzett korábbi n biztosításra várományt vagy nyugdíjra Lszonosság nemlétében, a díjtartalék átuta.ó, s nem jöhet szóba a törvény 10. §-ában tes átvétel lehetősége sem, mert alig feltété-