Magyar jogi szemle, 1939 (20. évfolyam, 1-9, 11. szám)

1939 / 7. szám - Egyes kérdések a gazdatiszti biztosítási jog köréből

277 díjfizetési kötelezettségét, mely őt a törvény 6. §-ának 1. bekezdése alapján terheli a biztosítási díj fele összegének erejéig és a nyugdíjra való igényét. Ha ugyanis arra az álláspontra helyezkedünk, hogy akinek nyugdíjra imár igénye vagy várománya van, tekintet nélkül arra, hogy mely munkaadónál szerzett ily igényt, az Intézet egy biztosítási díjat elveszít, a munkaadó mentesül az ily gazdatiszt utáni biztosítási díj fizetésétől, viszont azonban mentesül ugyanezen kötelezettség alól a munkavállaló is, kinek nem áll érdekében az újabb biztosítás, minthogy már nyugdíjigénye van. Kérdés már most, hogy ezen ellentétes érdekék közül melyik a legnyomatékosabb, s melyik alapján való eldöntése a kérdésnek felel meg a törvény szellemének és intenciójának? Mint már említettük, a törvény elsősorban szociális elgondoláson alapszik, s ezért a munkavállaló érdeke elsősorban az, melyet védelmezni kiván. A munkavállaló érdeke pedig a felvetett esetben az, hogy ne köteleztessék újahb biztosításra. Megfontolandó itt még az a körülmény is, hogy az oly munkavállaló, (ki nyugdíjra várományt, vagy igényt már szerzett, rendszerint idősebb korban van, aki újabb biztosításának eredményét aligha élvezhetné. Az ily eset helyes eldöntése tehát véleményem szerint az, hogy az ily munkavállalót mentesíteni kell az újabb biztosítás kötelezettsége alól. Igaz, hogy ez esetben mentesül a [munkaadó is az általa fizetendő biztosítási díjrészlet fizetésétől, s ez által előnyös helyzetbe jut, az Intézet pedig egy díjat elveszít, ezek azonban nem indokolják kellőképen a munkavállaló újahb megterhelését. A törvény célja sem lehetett az, hogy oly egyéneiket, kiknek munkaviszonyukból folyólag munkaadójukkal kötött megállapodás (szerződés) alapján már nyugdíj igényük van, újabb biztosításra lkényszerítsen. Ezt célozhatta, bár nem egészen világos szövegezésben, a törvény 2. §-ának b) és d) pontja, mely szembeállítja egymással azt a két esetet, mikor a munkavállaló e törvény alapján míir öregségi nyugdíjat élvez, s amikor szerződés alapján illeti őt váronrmny vagy követelési igény nyugdíjra, ez utóbbi esetben mellőzvén annak kiemelését, hogy ez az igény a jelen törvény alapján illesse őt meg. Egyébként a legtöbb esel ben ez nem is probléma, mer t a törvény 9. §-a szabályozza a biztosítási viszonosságot, az u. n. vándorbiztosítást, mikor ugyanis a biztosítás feltétlenül kötelező oly esetiben is, ha a munkavállaló díjtartalékot szerzett más intézetnél, azonban nyugdí jra való igény jogosultsága még nincs, mikor is a díjtartalék az Országos Mezőgazdasági Biztosító Intézethez utalandó át, s a biztosítás, a korábban szerzett igény hozzászámításával, ott folytatódik, illetve a fordított esetben á<fe nem gazdatiszti alkalmazásba átlépő, eredetileg az Intézetnél ü~ o