Magyar jogi szemle, 1939 (20. évfolyam, 1-9, 11. szám)

1939 / 1. szám - Cseh-szlovák büntetőjogi szabályok a Felvidéken

20 pontjai határoznak meg, de amelyekre nézve az 1923. évi március hó 19.-i törvény 34. §-a nem adta meg a felhatalmazást a betiltásra. A köztársaság védelméről szóló negyedik törvény: az 1934. évi július hó 10.-i 140. számú törvény, amely a közszabadságokat még jobban megszigorítja és a cseh alkotmánylevél rendelkezéseivel szöges ellentétben megszünteti a törvényegyenlőséget is. E törvény első része ugyanis különös büntetőjogi védelmet nyújt azon személyek és egyesületek részére az izgatással szemben, akik a demokratikus köztársasági államforma vagy a csehszlovák köztársaság demokratikus rendje híveinek tartják magukat. A törvény második része a sajtó újabb szabályozásáról rendelkezik, amiről majd a sajtójogi törvényeknél fogunk megemlékezni. A köztársaság védelméről szóló ötödik törvény: az 1936. évi május hó 13.-i 130. számú törvény, amelynek intézkedései kétirányúak. Először is felemeli a büntetési tételeket a katonai árulásra és az állam véderejére vonatkozó adatok közlésére nézve. Másfelől pedig felhatalmazást ad a kormánynak azoknak a hadbíróságoknak kijelölésére, amelyek ezekben a bűncselekményekben eljárhatnak, egyúttal pedig a vádlottak védelmét akként korlátozza, hogy az említett bűnügyekben védők csakis olyan katonai védők lehetnek, akiket az igazságügyminiszter az e célra rendszeresített jegyzékbe felvesz. II. A második csoportba tartoznak — tanulmányunk elején meghatározott felosztás szerint — a sajtójogi szabályok. Ezek között az első az 1919. évi július hó 24.-i 442. számú törvény, amely elrendeli, hogy a bíróság a Bp. 477. §-ához képest hatályon kívül helyezheti a sajtótermék elkobzására vonatkozó ítéletét, ha a közállapotoknak időközben történő megváltozása folytán a sajtótermék terjesztése többé nem ütközik közérdekbe. Az 1924. évi május hó 30.-i 124. számú törvény a sajtó útján elkövetett bűncselekmények esetében a büntető bíróságok illetékességét és sajtójogi felelősségét szabályozza. E törvény a sajtójogi felelősségre vonatkozó rendszerek közül azt veszi alapul, amely a sajtójogi korlátolt gondatlanság fogalmán épül fel. Szabad legyen itt reámutatnom, hogy e sajtójogi felelősségnek általában három főrendszere ismeretes. Az első, amely a sajtó kiváltságos helyzetét a legkevésbbé tünteti fel, a sajtójogi felelősséget a közönséges anyagi büntetőjog szabályai szerint szabályozza. A másik rendszer a sajtójogi gondatlanság fogalmán épül fel, ezt követte az 1874. évi német sajtótörvény. E rendszer lényege az, hogy a sajtótermék szerzői mellett a,, létrehozásban még közreműködött személyek (szerkesztő, kiadó, nyomda) is felelősséggel tartoznak, mert a közleményt ismerték, vagy ismerhették. A sajtójogi felelősség leginkább elterjedt rendszere az úgynevezett fokozatos felelősségi rendszer, amely a belga