Magyar jogi szemle, 1939 (20. évfolyam, 1-9, 11. szám)

1939 / 1. szám - Cseh-szlovák büntetőjogi szabályok a Felvidéken

21 1831.-es alkotmánytörvényből kiindulva, az 1914. évi magyar sajtótörvénynek is alapul szolgált. A csehszlovák sajtójogi felelősség büntetőjogi rendszere legközelebb áll a német rendszerhez, azzal az eltéréssel, hogy a szerző büntetőjogi felelősségre vonásának akadályba ütközése esetén csak a felelős szerkesztő vonható felelősségre a kiadó és a sajtótermék előállításában résztvevő személyek viszont nem vonhatók felelősségre. Ezért mondottuk, hogy ez a rendszer a korlátolt gondatlanság fogalmán épül fel. Viszont ez a sajtójogi felelősségi rendszer hasonlít az első úgynevezett köztörvényi felelősségi rendszerhez is, minthogy a felelős szerkesztő akkor is felelősségre vonható, ha megnevezi a szerzőt vagy szerzőket és azok belföldi bíróság elé is állíthatók, kivéve azt az esetet, ha a felelős szerkesztő bizonyítani tudja, hogy állásából elbocsáttatott, illetve súlyos anyagi veszteséget szenvedett volna, ha a cikket nem teszi közzé. Ha ez az utóbbi eset nem áll fenn, akkor a felelős szerkesztő gondatlanság címén vonandó felelősségre, mint aki elmulasztotta azt a hivatásával járó gondosságot, amelynek kötelességszerű érvényesülése esetében a bűncselekményt tartalmazó cikk nem jelent volna meg. Különösen szigorúan rendeli büntetni a törvény a szerkesztőt, ha valótlan adatokat közöl a bírósággal a szerzőre vonatkozólag. A kiadót és az időszaki lap tulajdonosát egyetemleges anyagi felelősség terheli a pénzbüntetés, a bűnügyi költségek és a kártérítés behajthatóságáért. E törvénynek végrehajtását az 1924. évi július hó 16.-i 125. számú rendelet szabályozza. Az 1933. évi július hó 10.-i 126. számú törvény a sajtótörvény egyes rendelkezéseinek módosításáról szól és újonnan szabályozza a nem időszaki nyomtatványok terjesztését (Kolportage). Elvileg kimondja e törvény a nem időszaki sajtótermékek terjesztésének szabadságát, kivéve azokat, amelyek az alkotmányt, a csehszlovák állam egységét, demokratikus államformáját sértik vagy gyalázzák, amelyek továbbá hamis híreket koholnak és terjesztenek. A második rész szabályozza, hogy kik foglalkozhatnak sajtótermékek utcai terjesztésével. A kolportage megtiltására a törvényhatóság, illetve országos hivatal bir illetékességgel. A törvény külön szabályozza az ifjúság erkölcsi fejlődését veszélyeztető nyomtatványoknak terjesztését, továbbá a külföldön megjelenő nem időszaki lapok belföldi terjesztésének és postai szállításának jogát és a helyreigazítási jogot. Ez utóbbival kapcsolatban érdekes intézkedése a törvénynek, hogy a bíróságok, hatóságok, állami intézmények és alapítványok nevében a helyreigazítást az államügyészség követelheti. Az 1933. évi jú- • lius hó 18.-i 150. számú kormányrendelet oly időszaki lapok betiltásának elrendelését is megengedi, amelyek tartalma a köztársaság és a köztársasági elnök ellen elkövetett és kihágásnak minősített bűncselekményeket tartalmaznak.