Magyar jogi szemle, 1939 (20. évfolyam, 1-9, 11. szám)

1939 / 1. szám - A magyar állam és az állami intézmények jogutódlásának kérdése a Magyarországhoz visszacsatolt területeken

15 zett jogi helyzettől. Amíg ugyanis az említett békeszerződések egy nagy államközösség szétdarabolt részeiből teremtettek előbb részben nem is létezett „utódallamokat", — addig a wieni döntőbírósági ítélet húsz évi jogtalan állapot orvoslásaként olyan területeket csatolt vissza Magyarországhoz, amelyek ezer éven át az anyaország területéhez tartoztak. — Éppen ezért tehát, ha jogos az az álláspont, hogy Németország megtagadhatja jogutódi minőségét azokra a területekre nézve, amelyek a legutóbbi időben egyedül a nemzetiségi elv alapján csatoltatták a német birodalomhoz: még inkább fennáll étinek az álláspontnak helyessége Magyarországot illetően, amely a wieni döntés következtében csupán olyan területeknek jutott újból birtokába, amelyek ezer éven át a magyar állam részei voltak és amelyeket egy idegen államhatalom húsz éven át csupán az erőszak jogán és a döntőbíróság által is alapulvett nemzetiségi elvnek nyilvánvaló megsértésével, tehát nyilvánvalóan jogellenesen tartott húsz éven át tényleges birtokában. — Ebből következik tehát, hogy a magyar állam és intézményei a visszacsatolt területekre vonatkozólag éppen olyan kevéssé tekinthetők a csehszlovák állam, illetőleg a csehszlovák állami intézmények ipso jure való jogutódjának, mint ahogy valamely ingatlan jogszerű tulajdonosa sem tekinthető az időközi jogtalan birlaló általános jogutódjának. Az állami jogutódlás jogkeletkeztető tényének most kiemelt feltétlen hiányából gyakorlatilag az következik, hogy ilymódon a visszacsatolás tényével feltétlenül megszűntnek kell tekintenünk minden olyan kötelezettséget, amely a magyar államot, vagy intézményeit akár valamely csehszlovák jogszabály, akár pedig a csehszlovák államnak vagy intézményeinek valamely egyoldalú elhatározása, jogügyleti cselekménye, mulasztása, vagy hibája alapján netán terhelhetné. — Külön szabályozást igényelne az a kérdés is, hogy olyan esetekben, amidőn valamely megszűnt csehszlovák állami üzem helyét, vagy valamely csehszlovák állami jogosítvány alapján működött kereskedő helyét (pl. dohányárus) magyar állampolgár foglalja el, a kereskedelmi üzlet átruházásáról szóló 1908. évi LVII. t.-c. szabályai sem nyerhetnek alkalmazást. Természetes, hogy az állami jogutódlás elvének feltétlen kizárása nem jelentheti azt, hogy a fentebbiek szerint a visszacsatolás tényével feltétlenül megszűnő állami kötelezettségeknek jogosított alanyai esetleg fennálló méltányos igényeikre nézve kielégítést semmiképpen ne kaphassanak. Az új kötelezettségvállalásnak azonban a magyar álam, illetőleg a magyr állmi intézmények részéről, — a jogutódlás feltétlen és kifejezett kizárása mellett, — a magyar jogszabályokhoz igazodó ügyleti nyilatkozattal (elismerő nyilatkozat, új szerződés, stb.) kell történnie. Ezeknek a kérdéseknek mielőbbi körültekintő megoldása, felfogásom szerint, a jogalkotás egyik legsürgősebb és legfontosabb feladata.