Magyar jogi szemle, 1939 (20. évfolyam, 1-9, 11. szám)

1939 / 6. szám - Harmadik személyek baleseti kárigénye

211 tálában az ipari életben résztvevőik (vállalatok, utasok és közlekedési eszköz-üzembentartók) minél kisebb megterhelésével a baleset szenvedett minél nagyobb ós biztosabb kártalanításhoz jusson s ezzel az 'ellátatlanok száma ne növekedjék. Dologi károk esetén ugyanaz a szempont irányadó: az optimum elérése, a kártérítést nyújtó személy aránylagosban legkisebb áldozatával. Amikor a biztosító intézet, amely a mai formájában kétségtelenül modern intézmény, biztosítást köt a biztosítani kivánó személlyel, mint harmadik belép azoknak a sorába, akik a közlekedésben és általában a kereskedelmi forgalomban a nagy számok törvényénél fogva bizonyos mértékben kikerülhetetlenül belkövetkező káresetek súlyát elviselni segítenek, az ugyancsak szociális és méltán yo sági, a kisemberek érdekvédelmi szempontjából az általános magánjogi vétkességi felelősségtől eltérően, tárgyi alapon felelőssé tett vasút indokoltan kívánhat ja, hogy a közlekedés kárainak viseléséből az a rész, amely mint többlet jelentkezik vele szemben a tárgyi felelősség folytán, a biztosítás intézményének igazságos mérvű megterhelésével méltányos mértékben csökkenttessék. A vasút tárgyi felelősségét szabályozó törvény idejében a felelősség-többlet indoka egyfelől a vasút monopolisztikus helyzete, másfelől az volt, hogy a baleseti kártérítési kiadásokat a vasút a szállítási díjtételek megállapításánál — elvileg — figyelembe vehette. Ma ez az érv sem állja meg helyét, amikor a vasút már nemcsak a vizi, hanem a közúti, sőt légi közlekedésben is versenytársat kapott, a díjtételeket pedig régen nem az önköltségi számítás, hanem magasabb államvezetési szempontok határozzák meg. Ezzel szemben a biztosító intézet oldalán a Kt. 483. §-a oly könnyebbség, amelyért a biztosító intézet ellenszolgáltatást nem ad. Végül a károsult szempontjából a Kt. 483. §-a határozottan sérelmes és méltánytalan, hiszen súlyos biztosítási díjat fizetett ki, noha biztosítás nélkül is megkapja kárát. Igen csekély azoknak az eseteknek száma, amelyéknél a biztosító fizet, viszont a tárgyi felelősséggel terhelt vasút nem. Ez a körülmény a biztosítási kötvények kellő szigorúsággal megfogalmazott feltételeiben Leli magyarázatát. Pl. a védőszántás hiánya tűzkárnál rendszerint a vasutat is, a biztosítót is mentesíti. A díjfizetés és a ikárbizlosítási összeg mikénti elszámolásáliak szoros összefüggésére mutat a német bírói gyakorlat, amely szerint indokolatlan lenne, ha a biztosított teljesítései (díjfizetés) harmadik személv javára szolgálnának (Entscheicliuigen des ReichsgerichLs in Zivilsachen 146/287). A magyar jogban ismerétjén különlegesség a Reichshaftpflichtgesietz 4. §-a, amely sze rint, ha a [balesetet szenvedett a biztosítási díjaknak a kártérítésre kötelezett vállalattal közösen való fizetése mellett biztosítva vol t, úgy az onnan kapot t jut latások a kárösszegbeakkor számítandók be, ha a biztosítási díjaknak legalább 1/3-át az üzemtulajdonos fizette. (ÍJ. a szerzőtől a Vasúti és Közlekedési