Magyar jogi szemle, 1939 (20. évfolyam, 1-9, 11. szám)
1939 / 6. szám - Harmadik személyek baleseti kárigénye
212 Közlöny 1938. évi 62. számában: A káresökkentő tényezők szerepe a baleseti kártérítés összegének meghatározásánál). A felvetett kérdés elvi eldöntése előtt rá kell mutatni arra, hogy a biztosító megtérítési igénye gyakorlatilag kétféle formában jelentkezik. 1. Dologi (kár esetén a biztosító intézet a biztosítottal kötött kárbiztosítási szerződés alapján lép fel, s ekkor a vasút a biztosító intézetnek fogja megfizetni a károsult kárát. A vasút szempontjából ennek leggyakoribb esete a tűzkár, amikor a mozdonyszikra felgyújtja a lábon álló, vagy learatott termést. 2. Személyt ért sérülés, vagy halál esetén a biztosító balesetbiztosítási vagy életbiztosítási szerződés folytán fizet az igényjogosultnak és fordul a harmadik személy (vasút) ellen. A két eset a jogi helyzet szempontjából teljesen különböző megítélést igényel. Kárbiztosítás esetén a biztosító visszkereseti igénye a Kt. 483. §-ának fent idézett világos rendelkezése folytán vitán felül áll, az egyetlen felmerülhető kérdés a viselt kockázat aránya. Életbiztosításnál azonban a Kt. 506. §-a értelmében a kárbiztosításra vonatkozó §-ok, — köztük a 483. §. is — a ,,dolog természetének megfelelőleg" alkalmazandók az életbiztosításra. A Kúria (két ítéletében (1618/1908. és 1752/1935.) kimondotta, hogy a 483. §. a dolog természetének megfelelőleg nem alkalmazható az életbiztosításra. Ennek az álláspontnak fő indoka az, hogy életbiztosítás esetén a biztosítási esemény bekövetkezte biztos, csak időpontja bizonytalan, de legkésőbb valamely meghatározott időpontban (megérés) bekövetkezik, (dies certus an, incertus quando, (szemben a kárbiztosítással, ahol a biztosítási esemény bekövetkezte teljesen bizonytalan — (dies incertus an, incertus quando) ami a díjkalkulációra döntő fontosságú. Életbiztosításnál ezenkívül nincs olyan, a kártérítési jogban ismert fogalomnak megfelelő kár, amely számszerűen kimutatható lenne, és amely tekintetében a biztosító a biztosítottat vagy jogutódát — és nem a kedvezményezettet — a harmadik személy ellen megillető jogokba léphetne. A többszörös biztosítás lehetősége pedig, ami a kárbiztosításnál a Kt. 470. és 471. §-ai értelmében kizárt, itt megengedett (Kt. 501. §.) Végül életbiztosításnál a biztosított díjfizetési teljesítménye sokkal nagyobb, mint a 'kárbiztosításnál, és a biztosítási esemény bekövetkezténejk bizonyossága folytán hasonló a kényszerű takarékbetétgyü jtéshez. A hivatkozott (két ítélet indokolásának idevonatkozó része a következőképen hangzik: „A Kt. 483. §-a, amely a biztosítót a kár megtérítésének lel tételével azökra a jogokra nézve, amelyek a biztosítottat a 'kár tekintetében egy harmadik ellen megilletik, már a törvény alapján a biztosított jogutódának jelenti ki, a Kt. 506. §-ána!k értelmében csak annyiban terjesztette ki az életbiztosításra, amennyiben a törvénynek az életbiztosításról intézkedő fejezetében el-