Magyar jogi szemle, 1939 (20. évfolyam, 1-9, 11. szám)

1939 / 6. szám - Harmadik személyek baleseti kárigénye

210 adásnak kell tekinteni, melynek alapján a perújítás megengedése helyesnek mutatkozik, ez felelvén meg az anyagi igazság érvényre juttatása iránti követelménynek. Ha pedig a bizony í tani ikivánt tény az alapperben elő sem volt adva, úgy már ez okból is helye van a perújításnak. Felmerül még az a kérdés, hogy amidőn a fél a Pp. 563. íjának 12. pontját jelölte meg perújítási okként és a 11. pontról van szó, vagy fordított esetben, ez az alaki hiány szolgálhat-e okul a perújítás visszautasítására. A Pp. 569. §-a szerint a perújítási ikeresetlevélnek a megtámadott ítélet megjelölését és a perújtás kijelentését kell magában foglalnia s csak a szóbeli tárgyalás előkészítése végett kell előadni az előrt további követelményeket és közölni a perújítási okot. Ebből kitűnő leg a perújítási oknak téves megjelölését nem lehet visszautasítási oknak tekinteni s erre a következtetésre kell jutni analógia utján a Pp. 188. §-a alapján kifejlődött ama bírói gyakorlatra, helyesen értelmezési szabályra való tekintettel is, mely szerint ,,kereseti jogalapnak nem az tekintendő, amit a felperes esetleg helytelenül annak nevez, hanem a tényállás, amelyből a felperes keresetét származtatja" természetesen az a tényállás, amit a fél ad elő. HARMADIK SZEMÉLYEK BALESETI KÁRIGÉNYE. — Megjegyzések a Kt. 483. §-ához. — Irta: dr. Karafiáth Jenő Máv. fogalmazó. Kereskedelmi törvényünk 483. §-a a következőkép rendelkezik: ,,A biztosító, ha a kárt a szerződés értelmében megíizette, az általa fizetett kártérítési összeg erejéig s az elvállalt kockázat arányában, már a törvény erejénél fogva, mindazon jogokba lép, melyek a biztosítottat a kár tekintetében egy harmadik ellen illetik." A Kt.-nek ez a rendelkezése a biztosító oldalán lényeges könnyítést jelent a biztosító ikötelezettségei tekintetében, a tárgyi felelősséggel terhelt veszélyes üzem oldalán pedig, ha ez okozta a kárt, kivétel az 1874:XVIII. t.-c. 2. §-ában foglalt jogszabály alól. E kivételezés mindkét oldaláról jogosan felmerülhet a kérdés, hogy a balesetet szenvedett szempontjából, szociális és méltányossági nézőpontokból, végül a modern magánjogi alapelvek figyelembevételével helytálló-e, vagy pedig egy elmúlt kor maradványa, amely a kártérítési jog mai állása mellett már meglevő alakjában elavult? A veszélyes üzem szempontjából a Kt. 483. §-ána'k anyagi jelentősége nincs, mert a lkártérítéssel tartozó személynek közömbös, hogy a kárt kinek fizeti meg. Nem közömbös azonban a kérdés de lege ferenda, akkor, amikor a jogfejlődés a baleseti kártalanítás terén arra törekszik, hogy a közlekedésben — s ál-