Magyar jogi szemle, 1939 (20. évfolyam, 1-9, 11. szám)

1939 / 3. szám

95 meg a „Truth" című lap a bűnvádi eljárástól, mikor egyik közleményében azt írta, hogy X. olasz herceg atyját majdnem felakasztották, mikor mint a francia hadsereg szállítója friss hús helyett oly hússal látta el a katonaságot, amely tényleg nem volt más, mint a harcmezőn elesett vagy a kórházban elhalt sorkatonák húsa és hogy csak a francia császárság bukása mentette meg a büntetéstől, mikor lehetővé tette számára az Olaszországba való menekülést és ott hercegi cím vásárlását. A Libel módosításáról szóló 1888. évi törvény a sajtót különösen oltalmába vette a libel miatti bűnvádi eljárásokkal szemben, amikor kimondotta, hogy ehhez külön bírói beleegyezés szükséges. Már pedig az angol bírák nem igen adnak engedélyt akkor, ha a sértett félnek a magánjogi kártérítési kereset is elegendő orvoslást nyújt, ami pedig a rendszerinti eset. De maciik a sértettek sem terelik a dolgot szívesen büntető útra, minthogy a polgári kártérítési perindítás sokkal jobb „üzlet". Meg kell tehát állapítanunk, hogy az angol jogrendszer a polgári rágalmazási keresetek formájában gondoskodott megfelelő jogsegélyről azon egyének számára, akiknek hírnevét meggyalázták, megsértették vagy megrágalmazták, vagy anyagi érdekeit megkárosították a sajtóban, akár időszaki, akár nem időszaki hírlapokban, folyóiratokban, könyvekben stb. közzétett állítár sok. képek vagy rajzok útján. A sértett e polgári kártérítési keresettel nemcsak hogy megfelelő jogsegélyt kap, hanem sokszor túlzott jogsegélyt is, mint látni fogjuk, és amire célozva mondottam már fentebb, hogy az ilyen perindítás manapság Angliában sokszor igen jó ... . „üzlet". Az eljárás keresetlevél útján indul, amellyel szemben alperes azzal védekezhetik, hogy a panasz tárgyává tett szavakat közérdekből használta és hogy azok a valóságnak megfelelnek, vagy tárgyilagos és fair fejtegetést képeznek. Alperes vagylagosan azt is megteheti, hogy elismeri a libel fennforgását és — a hosszadalmas per és a magas költségek elkerülése céljából — megfelelő összeget a bíróságnál letétbe helyez. A felperesnek nincs szüksége arra, hogy az alperes részéről fennforgó rosszakaratot vagy szándékosságot bizonyítson, csak azt kéli bizonyítania, hogy a panasz tárgyává tett diffamáló szavak, kifejezések vagy ábrázolatok elfogulatlan egyénben észszerűleg azt a véleményt kelthetik, hogy azok ő reá — a sértettre — vonatkoznak. Bizonyos közlések és tudósítások mentesek a felelősség alól. Ilyenek a padiamén ti tárgyalásokról és a bírósági és hatósági eljárásokról szóló tudósítások, közlések és kivonatok, feltéve, hogy a közölt anyag nem trágár vagy istenkáromló természetű. A libel módosításáról szóló 1888. évi törvény feltétlen, feleletmentességet állapított meg a bírósági tárgyalásokról szóló, tárgyilagos, hívszellemű és egyidejű tudósításokra, és féltételes feleletmentességet a nyilvános gyűlésekről, a törvényes hatóságok és