Magyar jogi szemle, 1939 (20. évfolyam, 1-9, 11. szám)

1939 / 3. szám

86 pedig az, hogy az ügyet átteszi a közvádló hatósághoz (Director of Public Prosecutions), hogy az a vádírat különböző formáin alapuló és az esküdtszék előtt tárgyalandó eljárási formát vegye igénybe, illetőleg indítsa meg. Ez eljárási formát azonban az angol bíróságok alig alkalmazták valaha is. Rendszerint a rövid eljárási formát használják, tettleges sértés esetében pedig azonnal le is tartóztatják és el is ítélik a sértő felet. A bíróság iránti tiszteletlenség bűncselekményének másik neme nem valamely bíró személye elleni támadás, hanem oly híradás, véleménynyilvánítás vagy nyilatkozat, amely alkalmas arra, hogy az igazságszolgáltatást befolyásolja. Aki ilyet állít, közzétesz, vagy terjeszt, az Contempt of Court miatt a bíróság elé kerül. A bűncselekmény e neme miatti eljárást már nem érheti az a szemrehányás, hogy a bíró saját ügyében bíráskodik, de itt is van egy sokat kifogásolt anomália, még pedig az, hogy bármely, a perben szereplő személy, egyéni jellemére és becsületességére való minden tekintet és válogatás nélkül, szabadon kérhet az adott esetben elfogatási parancsot (writ of attachment) a sértő újságíróval szemben, ami a gyakorlatban bizonyos visszaélésekre adhat okot. Ezért szorgalmazta a közel múltban is — bár mindeddig eredménytelenül — Lord Hewart és több más kiváló jogász a fennálló jogállapotnak oly módosítását, hogy elfogató parancs kibocsátását csak a főállamügyész (Attorney General) kérhessen, vagy csak az ő engedélye alapján kérhesse azt a magánpanaszos fél. A tiszteletlenség e nemére bírói precedensiként egy 1896-hóI való eset szolgál, amelyben Lord Russell kijelentette, hagy ,,Az elfogatási parancsot kérő félnek ki kell mutatnia, hogy a sajtóközleményben olyas valami foglaltatik, ami vagy világosan azt célozza, vagy legalább is oda irányulni látszik, hogy valamely, a bíróság előtt eldöntésre váró ügy tárgyalását kívánta befolyásolni." Az időszaki sajtónak azonban nemcsak a szorosabb értelemben vett befolyásolástól, hanem a bíróság előtt függőben levő ügy bárminemű kommentálásától is tartózkodnia kell. 1888. óta meg van ugyan engedve a bíróság előtt tárgyalás alatt álló ügyről egyidejű beszámolókat, sajtóközleményeket (report) közölni, de kommentálni, véleménytnyilvánítani, stb. csak akkor szabad, ha az ügy már jogerős befejezést nyert, amikor is a fair kritika határain belül mindenki — tehát a sajtó is — megmondhatja arról a véleményét. Megjegyzendő azonban, hogy az angol újságírónak igen szigorú cenzúrát kell önmagával szemben gyakorolnia a tárgyalás alatt álló esetről írt beszámolóját illetőleg abból a szempontból, hogy bár az eljárás nem is történt a nyilvánosság kizárásával, vagy bár a bíróság — amihez joga van — az igazságszolgáltatás érdekében nem is tiltott el bizonyos közléseket, az újságírónak közleményében semmiféle istenkáromló, trágár, vagy lázító dolgot írnia nem szabad. Ha tehát ilyenek történteik, ilyenekről em-