Magyar jogi szemle, 1938 (19. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 3. szám - A malomjogról

113 államokban is éreztetik hatásukat. Ezeket a keresés jellemzi: a parlamentárizmushoz ragaszkodnak, de vele megelégedve nincsenk, az autoritár rendszerrel szemben tiltakoznak, de eredményeit kénytelenek elismerni: a XX. század államformáját keresi a világ. Valóban tömören, jellegzetesen fejezik ki ezek a szavak a világ nagy vajúdását, népek, nemzetek hányódásait a különböző államformák között és gondolkozók emésztő tépeíődéseit. De kiolvassuk Magyary fejtegetéseiből azt a tanulságot is, hogy ezekhez a nagy kérdésekhez nem szabad avatatlan kézzel hozzányúlnunk, hanem csakis komoly és alapos tudományos felkészültséggel. Az első számban közölt további tanulmányok: dr. Drágffy Miklós törvényszéki bírótól ,,A francia község vagyonjogi felelőssége zavargások idején", dr. Meznerics Iván, a Magyar Nemzeti Bank titkárától „A német közigazgatás feladatai a négyéves terv végrehajtásában"', dr. Martonyi János tanügyi s. titkártól ,,A csehszlovák közigazgatási bíróság reformjának tervezete", dr. Gőbel József, a Közigazgatástudományi Intézet tanársegédétől „Alapvető munkák az amerikai közigazgatástudományban", dr. Kiss István tanügyi fogalmazótól „Szeged tanyai közigazgatása". Befejezésül a Magyar Közigazgatástudományi Intézet működéséről találunk részletes beszámolót. ndb. Dr. Rudolf Lóránt: A forgatmány. — Justitia jogi könyvtár 2. sz. (Budapest, 1937. — 148 I.) Keresztes Gyula Magyar értékpapírjoga, Fülei-Szántó Endre Váltótelepítési joga és Bozóky Géza hatalmas Nemzetközi váltójoga után a szerző műve újabb bizonysága annak, hogy törvényhozásunknak a váltójog terén észlelhető, — nehezen magyarázható — passzivitása nem hat károsan vissza a legérdekesebb, aránylag fiatal jogterület tudománj'os művelésére. Talán nincs még egy ága a jogtudománynak, ahol M tételes jog állományának relatív állandósága ellenére az idők folyamán gyors egymásutánban minden részletkérdésre annyi sok szellemes és egymással harcban álló megoldás látott volna napvilágot a jogtudomány legjelesebb alkotóművészei tollából, mint Einert Károly fellépése óta az értékpapírjog terén. A szerző értékes tanulmánya a váltójog és általában az értékpapírjog művelésének ezt a tradicionális szellemét veszi át és igen sok ponton helyezkedik ötletes argumentációval az uralkodó felfogással szembe. Az olvasó a művéből szinte kiérzi az annak bebizonyítására való tudatos törekvést, hogy a szerző a mások által már minden oldalról megvilágított kérdésekben is képes valami újat, a nagyok szemléletével ellentétben állót meglátni, állítani és megvédeni. Valóban el kell ismerni, hogy a szerző a maga állásfoglalását ötletesen fejti ki és nem lehet tőle rossz néven venni, hogy azok közül egyesek néha a kiinduláskor felállított és általánosan elismertnek gondolt tétel lényegtelennek látszó elsiklása, máskor annak következtében látszanak első pillanatra könnyen megdönthetőknek, hogy a szerző