Magyar jogi szemle, 1938 (19. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 2. szám - Dr. Ibrányi István: A törvényes öröklés az olasz magánjogi Kódextervezetben

76 készítette a korporátivizmus alapelvei szerint a' magánjogi kódex négy könyvét, a kereskedelmi jog, a tengerészeti jog és a polgári perjog kódexét. Az öröklés és az ajándékozás szabályait a magánjogi kodex-tervezet III. könyve tartalmazza. Nézzük az öröklési jog keretében a törvényes öröklésre vonatkozó jogszabályok tartalmát és belső felépítését. Az öröklés kérdésének gyökere a tulajdonjogba nyúlik vissza. Az öröklési jog feltételezi a tulajdonjogot s annak határain beíül valósul meg; a tulajdon pedig a tulajdonos személyén keresztül egyúttal az első és legszükségesebb természeti közösséggel: a családdal — valamint a végső fokú természeti közösséggel: az állammal is vonatkozásba kerül. Az örökhagyó halálával a tulajdonát képező javak másra csak bizonyos kapcsolat útján szállhatnak át. Az első ilyen elgondolható kapocs természeténél fogva a család, melyben az örökhagyó élt, a második természetes kapocs az állam, mint a Nemzetegész képviselője, melynek az örökhagyó a tagja volt. A tulajdon átszállásához szükséges kapcsot végül megteremtheti az örökhagyó akarata is, mely a végrendeletben nyilatkozik meg. A probléma az, hogy van-e oly kapocs, melynek útján a tulajdon az örökhagyóról kizárólag háramlik és miért, — vagy az egyes kapcsok útján milyen alapon és milyen arányban háramlik a tulajdon az örökhagyóról. Végeredményben, hogy milyen legyen az örökösödési rendszer, hogy az milyen mértékben vegye figyelembe a 3 átszállási kapcsolatot, attól függ, hogy a világ• zemléleten nyugvó jogelmélet alapján mit tart valaki az államról, a családról, az egyénről, s azok kapcsolatairól. — Éppen ezért eltérnek egymástól az öröklés kérdésében a szocialista iskola, a jogpozitivisták, a XVII. század írói, a klasszikus liberális iskola. De ez a problematikának csak az egyik síkja. A másik sík abból a két mozzanatból származik, mely magában az örökített tulajdonban van adva: a sztatikus és dinamikus mozzanatból. A tulajdonban sztatikus mozzanat, hogy hozzá van kötve a családhoz, mely a tulajdont használja nemzedékről-nemzedékre, — dinamikus mozzanat, hogy a tulajdon nem változhatatlanul áll önmagában, hanem egy történeti alakulás folyamatába van beállítva. Az első a tulajdon fogalmában lévő sajátos kötött jelleggel számol, a másik a tulajdont a fejlődés irányvonalába állítja s így a megkötöttséget lazítja. — Mind a sztatikus, mind a dinamikus szemléletnek megvan a maga tárgyi alapja és jogosultsága. A törvényhozások a két mozzanat harmóniájára törekszenek, de részben a történeti előzmények, részben a jogelméleti felfogás bizonyos irányú erősebb színeződése következtében ki lehet elemezni s meg lehet találni az egyik vagy a másik elem túlsúlyát. A sztatikus mozzanat domborodik ki jobban Justinianus törvényhozásában s minda/okban a kódexekben, melyek azt követik. Viszont pl. a dinamikus elem domborodik ki jobban az angol örökösödési törvényben. A törvényes öröklés alapvető és leginkább vitatott kérdései: hogy az oldalrokonok öröklési joga a parentela mely fokán szűnik meg — s hogy a kötelesrész mily nagy legyen és kiket illessen.