Magyar jogi szemle, 1938 (19. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 2. szám - Ismét a törvényes zálogjogról

67 Szokolay Leó: Dogi alapismeretek a szociális munkában. (Szendy Károly előszavával). — Budapest, 1937. — 239. 1. — A szerző kiadása.) Senki nagyobb meggyőző erővel nem mutatott rá a jogszabályok feltétlen, gyors és könnyű érvényesülésének szükségességére, mint a Geist des Rőmischen Rechts II. kötetében foglalt methodikai fejtegetéseiben Ihering, aki ennek az egyik legfontosabb eszközeként a jog elsajátításának megkönnyítését jelölte meg. Kell — úgymond — hogy a legszélesebb körre kiterjedő joganyag is normális szellemi képességek mellett elsajátíthatóvá legyen. A joganyagnak ilyen alakba való hozása pedig a hivatott jogásznak egyik legszebb és legfontosabb feladata. Ezt a feladatot igyekezett szerzőnk is egy valóban széles körre kiterjedő joganyag tekintetében megoldani, még pedig tudatosan, a jogszabályok minél teljesebb és minél gyorsabb érvényesülésének előmozdítása céljából. Müve elsősorban a szociális munka hivatásos és önkéntes művelői számára kiván kézikönyv, másodsorban a közigazgatási tisztviselők számára segédkönyv lenni és végül, de nem utolsósorban azt a célt is szolgálja, hogy az állampolgári nevelés hézagosságának orvoslása felé az uiat egyengesse. Azt hiszem, hogy a Szerző elhivatott jogi íróhoz méltó feladatát mindhárom vonatkozásban kiválóan sikeresen és az Ihering elgondolásának megfelelően oldotta meg. A szociális munka részeseit megtanítja arra, hogy tevékenységük során gondozottjaik jogait miképen óvhatják meg és juttathatják érvényesüléshez, a közigazgatási tisztviselő kezébe olyan könyvet ad, amely a szociális vonatkozású ügyintézésben biztosan és könnyen adja meg az útbaigazítást az ügyek elintézési módjának megtalálásához. Ami pedig a harmadik vonatkozást illeti, nem hiszem, hogy lenne akár a hazai, akár a külföldi jogirodalomban még egy munka, amely hasonló terjedelmű jogszabályanyagot ily kis terjedelemre leszorítva, ennyire könnyen érthetően és amellett nem a teoretikus alapelvekre redukálva, hanem az élettel való közvetlen kapcsolatok érzékeltetésével dolgozná fel. A mű a jog lényegét és a jogrendszer tagozódását vázoló bevezetés után kilenc részre tagozódik. Az első két rész mintegy alapismeretekként a közjog és közigazgatási jog, illetőleg a magánjog legfontosabb tételeit tekinti át, ezt követi a szociális munkával közvetlen kapcsolatban álló jogterületek bemutatása. A gyermekvédelem, a hadigondozás, a társadalombiztosítás, a szegényügyi közigazgatás, végül a közegészségügy bemutatása töltik ki a mű főrészét. És miközben a szerző jóformán minden oldalon megszámlálhatatlan ívre terjedő élő törvényi és rendeleti anyag quintessenciáját foglalja össze, van tere és ideje arra is, hogy az egyes intézmények kialakulásának történetét is vázolja (pl. a gyermekmenhely részéről a gyermeknek az anya gondozására bízása, az erkölcsi elhagyottság gondolatának kialakulása, a családi és in-