Magyar jogi szemle, 1938 (19. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 1. szám - Az olasz büntetőtörvénykönyv

30 IRODALOM. Az olasz büntetőtörvénykönyv. Magyarra fordította és bevezetéssel ellátta: Dr. Angyal Pál egyetemi professzor és Dr. Rácz György. Az előttem fekvő munka a közel múltban hagyta el a sajtót. A munka élén olvassuk Angyal Pál beköszöntőjét, majd Battaglini Giulio bolognai egyetemi tanár előszavát. Ezt követik dr. Rácz György igen érdekes fejtegetései, melyek bevezetőül szolgálnak az olasz fasiszta büntetőjogba. A magyar büntetőjog fejlesztése szempontjából végtelen nagy jelentősége van annak, hogy szerzők az 1931. július 1. napján hatályba lépett olasz büntetőtörvényt a magyar jogászokra nézve hozzáférhetővé tették. Mert előbb vagy utóbb sor fog kerülni a magyar anyagi büntetőtörvények revíziójára. Nem sürgős e feladat, de elkerülhetetlen. E nagy feladat előmunkálatai szempontjából nagy jelentőséggel bír, hogy a magyar jogászok közül azok, kik e munkában részt venni, vagy a felmerülő gondolatokhoz hozzászólni kívánnának, ismerjét a külföldi újabb büntetőtörvényeket. Éppen azért örömmel üdvözölhető szerzőknek az az elhatározása, hogy a jövő év folyamán az új dán és lengyel büntetőtörvényt is közzé fogják tenni magyar fordításban. Feltűnik az előttünk fekvő olasz büntetőtörvénykönyv igen nagy terjedelme. A törvény 734 §-ból áll, s ennek körülbelül harmadrésze (240 §.) az általános rendelkezéseket foglalja magában. A törvény három részre oszlik. Az első könyv az általános részt foglalja magában, a második könyv az egyes bűntettekről, a harmadik az egyes kihágásokról rendelkezik. A törvény tanulmányozása, a jogászra felette tanulságos. Igazat adok dr. Rácz Györgynek abban, hogy a különös rész rendszere, felépítése és kidolgozása mintaszerű. De ezzel nem mondom, hogy a törvénynek minden intézkedése követésreméltó volna. A törvény felette érdekes és sok abban a követésre méltó. De sok olyan rendelkezése is van, mellyel jogászi gondolkozásom soha megbarátkozni nem tudna. Ilyen például a bírói mérlegelési szabadság szertelen meg szorítása. A bírói mérlegelési szabadságot erősen korlátozza a törvénynek az a rendelkezése, mely szerint az egyes büntetésnemekre megállapított határok át nem hághatok (132. §. 2. bek.). Tehát a törvényben megállapított büntetési minimumok át nem hághatok. Rendkívüli enyhítés (B. T. K. 92. §.) nem létezik. A büntetés kiszabásánál tehát a bíró igen szűk keretek között mozog. A büntetés kiszabása kérdésében erősen korlátozza a bíró