Magyar jogi szemle, 1938 (19. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 6. szám - Sürgősségi eljárás szükségességéről

220 Sürgősségi eljárás szükségességéről. írta: Bálás P. Elemér, egyetemi ny. r. tanár. A világháborút követő évtizedekben alkotott reformok nagyon sokat tettek abban az irányban, hogy a polgári per gyorsabb, egyszerűbb és olcsóbb legyen, a bíróságoknak kevesebb munkaterhét okozzon és az államkincstárnak kisebb megterhelésével járjon. Mindezek a reformok kegyeletes tiszteletben tartották a polgári perrendtartásnak az 1911:1. törvénycikkben megalkotott átgondolt rendszerét és alapelveit, amivel a magyar jogászközönségnek őszinte háláját érdemelték ki, mert hiszen a mi polgári perjogi kódexünk úgy, amint Plósz Sándor élete munkája révén létrejött, ha nem is valami egészen újszerű alkotás, de a maga egészében mégis egységes és sok tekintetben eredeti mű, amely korának színvonalán mozog, elméleti szempontból megalapozott és gyakorlati szempontból jól használható. Az, amit a reformok végeztek, valahogy olyasféleképpen fest tehát, mint ahogy Diocletianus büszke palotáját rendezte be a maga számára lakásul a késő utókor elszegényedett népe Spalatóban. Egypár nemes homlokzat, egy csomó dekoratív részlet áldozatul esett, de a kódex a maga egészében fennmaradt, úgyhogy az újabb szövegkiadásoknak nem akadt egyéb dolguk, mint csak az, hogy a kódex rendelkezései közé beillesztették a reformok eredményeit. A mi hatályos polgári perjogunk nagyban és egészben ma is az, ami 1911-ben volt. Amennyire örvendetes ez a megállapítás, annyira megvan a maga erős árnyoldala is. A kontradiktórius — jogászi — gondolkodás dialektikája a maga súlyánál fogva átlendül az ellenkező irányba és kénytelen megállapítani, hogy a perjogi reformnak ez a módja — az advocatus diaboli-t jellemző túlzással beszélve, inkább a kontraszt-hatás kedvéért így kifejezve — kissé úgy fest, mint az egy helyben mozgás, még hozzá az ilyen abnormis mozdulatoknál nem szokatlan azzal a hátránnyal párosulva, hogy a dicső műnek egyes darabjait szükség nélkül letördeli, leveri a maga helyéről. Sok minden megmaradhatott volna perrendtartásunk szép épületéből akkor, ha a reformok kissé nagyobb lendülettel, több bátorsággal és önbizalommal megpróbáltak volna kitekinteni a fennálló épület ablakán, sőt nem mulasztották volna el kissé visszafelé is nézni a magyar múltba. A polgári perjog története nemcsak arra tanít, amire Stein Frigyes* figyelmeztet, hogy t. i. sok modern színben jelentkező elv nem egyéb, mint régi. elavult tételek feltálalása, hanem arra is, hogy az idők változnak és sok régi elv újra aktuálissá válhatik. Ha a reform ezen az úton haladt volna, egy-két alapvető jelentőségű újítással be lehetett volna érni, anélkül, hogy annyi mindent le kellett * Grundriss des Zivilpro"Szessrechts (1924., 50. 1.)