Magyar jogi szemle, 1938 (19. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 6. szám - Sürgősségi eljárás szükségességéről

221 volna tördelni a perjogi kódex épületéről, s a kellően megválasztott — nem is nagyon újkeletü — újítások nagyobb eredménnyel jártak volna a reformcél megvalósítása javára. Ez a módszer azért is helyesebb lett volna, mert a kódexek annál értékesebbek, minél inkább vérévé válnak a gyakorlatnak. Egy régi kódex, ha vannak is hibái és hiányai, már azért is értékes, mert hosszabb ideje alkalmazzák és mindenki alkalmazkodott hozzája. De hol van a mi polgári perrendtartásunk attól, hogy réginek lehessen nevezni? Végül még csak azt kívánom előrebocsátani, hogy az az alapvető jelentőségű reform, amelyről az alábbiakban lesz szó, nemcsak hogy a régi magyar jogra mutat vissza, de ha azt a modern forrást tekintjük is csupán, amely a köztudatban ilyenként szerepel, akkor is belül marad azon a körön, amelybe a Pp. szerkesztőjének mintaképei — a német és osztrák polgárjog — esnek. Semmiképpen sem lehet tehát úgy feltüntetni a dolgot, mintha a magunk részéről olyan reformnak lennénk a szószólói, amely ellenkezik a Pp. megalkotásának alapgondolataival. A sürgősségi eljárásra gondolok, amely francia alakjára tekintve, főleg mint ré/éré-eljárás ismeretes a jogi irodalomban. De megvan ez az intézmény a hozzánk jóval közelebb álló német és osztrák jogrendszerben is, ahol „einstweilige Verfügung" néven szerepel. Sőt teljes megnyugtatás kedvéért itt mindjárt rámutathatok arra, hogy megvan ez az intézmény már a magyar jogrendszerben is, még hozzá részben olyan időből, amikor még a perjogi reformmunkálatok meg sem kezdődtek.** Tehát csak a magyar jogban meglévő intézménynek általánossá tétele vagy esetleg csak szélesebb körre terjesztése lett volna szükséges a sok ügyes apró változtatás helyett vagy egyikük-másikuk — de nem valamennyi -— mellett, amelyek az ezeket kigondoló szakjogásznak kiváló ötletességéről és nagy tapasztalatáról tanúskodnak, aki szűk feladatkörre utalva is kiválót tudott alkotni. E reformok előkészítőjéről is el lehet mondani, hogy — kényszerűségből — son génre est petit mais il est grand dans son génre, mely nem is az ő genre-ja. Azt a célt, hogy a perek száma csökkenjen, a sürgősségi eljárás igen nagy mértékben előmozdította volna, amint erre nyomban rá fogunk mutatni. Ez lett volna a bíróságnak legjelentékenyebb tehermentesítése. Mielőtt azonban a sürgősségi eljárás tárgyalásába kezdenék, elöljáróban még azt kívánom megemlíteni, hogy nem elég a perek kevesbítése, szükséges emellett a mégis folyamatba tett perek elintézésének is racionálisabbá, gyakorlatibbá tétele és olyan berendezése, amely korunk szükségletei** 23.800/1924. I. M. sz. rendelet a tisztességtelen versenyről szóló 1923:V. t.-c. alapján folyamatba tehető polgári nem peres eljárásról, illetőleg a helyébe lépett 6800/1934. I. M. sz. rendelet 1—17. §-ai; az 1932:IV. t.-c. a társadalombiztosítási bíráskodásról, 20. §. V. ö. továbbá a Pp. 580. és 674. íjával és a szerzői jogról szóló 1921 :LIV. t.-c. 28., 48., 59., 65., 67.. 71. és 74. §-ával, úgyszintén a 9800/1922. I. M. sz. rendelet 10—16. íj aival.