Magyar jogi szemle, 1938 (19. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 6. szám - A bírói hivatásról

218 áramlat hódolói, s akik — bírói mentalitás hiányában — elképzelni sem tudják azt, hogy valaki az általa a politikai vagy társadalmi életben vakon követett világnézetet a bírói működés terén elhanyagolni képes legyen. Pedig a bírónak nemcsak az elfogultságot, hanem az elfogultság látszatát is kínosan kerülnie kell, ha a jogkereső közönségnek az ítélkezés tárgyilagosságába vetett hitét, bizalmát eljátszani nem akarja. A különböző eszmeáramlatok, világnézetek közül a helyesnek kiválasztása s az ítélkezés zsinórmértékévé tevése nem a bíró. hanem a törvényhozó feladata. A bíró — esküjének megfelelőleg — a törvényt, a törvényes rendeleteket és szokásokat köteles alkalmazni, akár fedik azok az ő világnézetét, akár nem, akár helyesli azok rendelkezéseit, akár nem. Természetes azonban, hogy a törvény értelmezésénél, vagyis tartalmának megállapításánál — amennyiben erre szükség van — a bíró a törvényhozó munkáját kiegészítheti, s így ebben a keretben a jogszabály alkotásnak egyébként a törvényhozót illető jogát is gyakorolja. De ennek a jognak gyakorlásánál is első sorban a törvényhozó célzatát kell vizsgálnia, s csak ha ennek á célzatnak felismerésére nincs lehetőség, akkor veheti alapul a közfelfogást, a közszellemet, amely azonban éppen közösségénél, általánosságánál fogva sohasem egyes pártpolitikai vagy társadalmi irányzatokban, tehát sohasem az egymással ellentétes és így pártszínezetű világnézletekben jut kifejezésre. Sokszor hallja az ember azt a felfogást, hogy az ítélkezésben a bírónak mindenek felett a nemzet érdekét kell szem előtt tartania és érvényre juttatnia. Valóban, a nemzet érdeke: suprema lex. Az állam minden szervének, minden intézményének, tehát a bíróságoknak és a bíráskodásnak is alapja, forrása a nemzet. Minden intézmény és minden jogszabály a nemzet érdekében létesül, s a nemzet épülete ezeknek az intézményeknek és jogszabályoknak oszlopain nyugszik. Ámde a nemzet érdekét az intézmények létesítésére és a jogszabályok megalkotására hivatott tényezők juttatják érvényre, s a jogszabályok alkalmazására kötelezett bíróság a konkrét ügyek elbírálásánál már nem vizsgálhatja azt, hogy az általa alkalmazandó és elavulás folytán hatályát vesztett jogszabály a nemzet érdekének megfelel-e, s kénytelen a hatályos jogszabályt alkalmazni akkor is. ha az — egyéni meggyőződése szerint — a nemzet érdekét nem mindenben fedi. A bírói függetlenség legfontosabb korlátja a törvény. A bírói függetlenség, mint alkotmánybiztosíték, épúgy a nemzet érdekében áll fenn, mintahogy a különböző életviszonyokat szabályozó