Magyar jogi szemle, 1938 (19. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 5. szám - A közgazdasági bűncselekmények fogalma és az 1930 évi olasz Codice penale szerinti tételesjogi szabályozása

204 sen pedig azokat a megfigyeléseket (osservazioni), melyek abban az időpontban bekövetkezett baleseteket tárgyalják, amikor a munkás munkaihelyére megy, vagy onnan jön. Jellemzően tűnik szembe a munkaadó kidomborított felelőssége, melyet korábban szorosan magából a munkaszerződésből, később a munkaadó felügyeleti és irányítói ténylkedéseibő'I magyaráztak. Ugyanitt a francia jogi résznél kapjuk az olasz jogi felfogást is De Litala, Carnelutti fejtegetéseiben jogászi finomsággal feldogozva az ,,in itinere" balesetek kérdéseit, valamint a különleges kockázatot, mint üzemi baleseti okot. — Elmélyedő jogász számára külön élvezetet nyújt a francia jognak az üzemi baleset ismeretére és végleteire -vonatkozó s e 2. részben alapos és hozzáértő részletességgel tárgyalt joganyag, mely a tengerészeti jogot is magában foglalja. Sajnos a részleteket e helyütt el kell hagyni s ez nem kis önmegtartóztatásba kerül (az üzemi baleseti törvényhozás mai új magyarázata, A. Rouast, M. Givord álláspontja, FCastei'l, A. Sachet, Capitant magyarázata, a hivatási (kockázat, stb.) Érdekessége a könyvnek a mezőgazdasági üzemi biztosítást tárgyaló joganyag, mely az 1922. december 15-i törvény elgondolását kiterjesztően magyarázva, az első pillanatra meglep: és a mezőgazdasági vállalat (legyen az állandó vagy időleges) megállapításánál a legtágabb kört öleli fel, okát adva a mezőgazdasági biztosítási pénztáraknak. Ebben a tárgykörben bemutatott felsőbírósági ítéletek a részleteik tekintetében jellegzetes irányt mutatnak (a mezőgazdasági munkáscsalád tagjainak helyzete, abiztosítás kiterjesztése a család tagjaira, a cséplésnél üzemi balesetet szenvedett munkásra nem az 1932. december 15-i, hanem az 1898. április 9-i törvény 10. §-ána:k alkalmazása még abban az esetben is, ha a pénznapszámon kívül természetbeni juttatást is kikötöttek, stb.). Összehasonlító jogtudományi szempontból igen értékes, hogy a könyv az olasz felfogást közvetlenül itt is kommentálja (De Litala). A munlkaadói felelősség megállapításának kérdésénél természetesen nem hiányzik a természeti erők által okozott baleseteik mérlegelése (pl. villámcsapás, 30 fok hidegben megfagyás). E tekintetben a francia jog eléggé ellentétes nézeteket követ; a jogtudomány a kockázat generikus vagy specifikus természetéből indul ki. Továbbá nem hiányzik a nem menthető culpa meghatározása, melynek kritériumát a francia jogtudomány (Rouast, stb.) 3 elem összetételében látja; ezek azonban határozatlanok és bizonytalanok azok mellett a pontos ismérvek mellett, melyeket az olasz jogtudomány elengedhetetlenül megkíván a munkaadó felelősségének megállapításánál (a baleseti kártalanítás a munkaadó culpáját eltekintve is; a munkaadó limitált felelőssége) . A szociális biztosítás terén az 1928. április 5-i törvény (módosítva az 1930. április 30-i törvénnyel) kötelezőleg mondja ki a napszámosok biztosítását, a nélkül azonban, hogy megadná