Magyar jogi szemle, 1938 (19. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 5. szám - A közgazdasági bűncselekmények fogalma és az 1930 évi olasz Codice penale szerinti tételesjogi szabályozása

202 problémájának helyes megvilágítása és kifejtése, melyről már Carrara is imigyen kezdte meg fejtegetéseit: ,,Ecco la teorica sottilissima della continuazione". — A folytatólagos cselekmény fogalmi létjogosultsága ma máinem vitás, különbség csak az egyes törvényhozások álláspontja tekintetében mutatkozik: egyesek nem téve róla kifejezetten említést, kidolgozásának szubtilis munkáját a jogalkalmazó bíróság judikaturájára hagyják (pl. hazánkban), míg van néhány régebbi és újabb kódex, mely törvényi meghatározást nyújt. Ez utóbbiak sorába tartozik az 1930. évi olasz büntetőtörvénykönyv, melynek 81. artikulusa második és harmadik bekezdése a következő rendelkezést tartalmazza: ,,Az előző §§. (scil. a bűnhalmazatra vonatkozó §§) szabályai nem alkalmazhatók arra, aki több cselekménnyel vagy mulasztással, amelyek azonban egyazon bűnözési elhatározásból fakadnak, követ el különböző időben bár, több — akár eltérő súlyú — törvénysértést. A különböző törvénysértések ily esetben egyrendbeli bűncselekményként minősülnek, ennek büntetése az elkövetett legsúlyosabb törvénysértésre kiszabandó büntetés, egészen háromszorosáig terjedően felemelve" {Angyal-Rácz: Az olasz büntetőtörvénvkönyv. 1937. Budapest, 28. oldal.). Természetesen az ily törvényi szabályozás sem nyújt önmagában a felmerülhető kérdések mindenikére végleges döntést, a joggyakorlat s a tudományos vizsgálódás feladatköre — habár megszükítve — továbbra is fennmarad. Örömmel kell tehát üdvözölni a folytatólagos bűncselekmény nehéz s bonyolult, de vonzó érdekességű jogi problémájával kimerítően foglalkozó, 260 oldal terjedelmű legújabb olasz munka megjelenését. Szerzője Domenico Pisapia, a nápolyi egyetem büntetőjogi tanszékének adjunktusa, kinek eme első nagyszabású tudományos megnyilatkozását mestere, de Marsico nápolyi professzor meleghangú, szeretetteljes előszóval bocsátotta útjára. A munka részleteivel nem foglalkozhatunk, megelégszünk annak megállapításával, hogy a fiatal szerző választott témáját minden részletre kiterjedő gondossággal, teljes tudományos felkészültséggel és mélyreható jogdogmatikai elemzőkészséggel világította meg s fejtette ki. Elsősorban az olasz kódex szabályozását vizsgálja, de a folytatólagos bűncselekmény általános jogelméletét állandóan szem előtt tartja. Nagyérdekü a jogintézmény történeti fejlődésére vonatkozó vizsgálódása, sok fáradságot igénylő munkára vall a gazdag jogirodalom szinte kimerítő összeállítása, egybevetése és bírálata. Behatóan foglalkozik a folytatólagos bűncselekmény fogalmával s egyes elemeivel, büntetés alá vonásának mikéntjével, végül jogi természetével. A törvényi szabályozás gondos felfejtése, valamint az egyes elméleti álláspontok hűséges bemutatása mellett nem hiányzik a minden valódi tudományos mű benső értékét megadó önálló állásfoglalás leszögezése és megindokolása sem.