Magyar jogi szemle, 1938 (19. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 5. szám - A közgazdasági bűncselekmények fogalma és az 1930 évi olasz Codice penale szerinti tételesjogi szabályozása

199 Az impedimentum criminis-t szerző világosan tárgyalva és annak az akadálynak erkölcsi jellegét kiemelve, igen helyesen alkalmazandónak tartja a 49. sz. jogegységi döntvényt, még pedig oly terjedelemben, hogy a bűnvádi eljárást kizáró elévülés is a házasság semmissége szempontjából a polgári bíróság által figyelembe nem vehető. Ami végül azt a semmisségi okot illeti, hogy a házasságkötés lényeges alakiságai figyelmen kívül maradtak, ezzel itt részletesen nem foglalkozom, mivel az a kérdés részben fent már meg volt beszélve, és szerző ezeket a törvénynek és bírói gyakorlatnak megfelelően tárgyalja, hangsúlyozva, hogy az ilyen semmis házasság, ha az alakiságok bizonyos minimális mértéke be lett tartva, a felek általi helybenhagyás útján semmis voltát elveszíti. Említve még, hogy semmisségi akadályban szenvedő házasság bizonyos esetekben, felmentés, útján is — tehát nem csak helybenhagyással — érvényes házassággá válhatik, hangsúlyozza szerző, hogy a semmis házasság nem tekinthető semmisnek mindaddig, amíg az meg nem szűnt, vagy érvénytelenné nyilvánítva nem lett. Igen érdekesen foglalkozik szerző a Ht. azzal a rendelkezésével, hogy a semmis házasságot annak megszűnése, vagy semmissé nyilvánítása után úgy kell tekinteni, mintha azt meg sem kötötték volna. Ezt a rendelkezést szerző túlságosan kategorikusnak nevezi, amit azzal támaszt alá, hogy a bírói gyakorlat — különösen vagyonjogi kérdésekben — kénytelen volt eltérő értelemben határozni. A semmisségi pernek úgy az alaki, mint anyagi jog szempontjából történt megbeszélése után, szerző a semmisségi perben hozott helytadó ítéletet csak perjogi szempontból tekinti constitutiv jellegűnek, egyébként t. i. magánjogilag véve, pedig deklaratio az ítélet, a mely felfogását meggyőző érvekkel támogatja. Ezután áttérek a szerző által különös nagy gonddal kidolgozott arra a részre, amelyet „a házasság érvényességi akadályai: megtámadhatóság" felírat alatt tárgyal. Szerző a fejletlen kornak, kiskorúságnak, a szabad akaratnyilvánítás hiányának, vagyis az e körül beállott lelki kényszernek, tévedésnek és megtévesztésnek mint megtámadási okoknak felsorolása után, hangsúlyozza, hogy a megtámadási határidő egy év és ezt nem elévülési, hanem, igen helyesen, jogvesztő határidőnek nevezi. Az egyes megtámadási okokkal, a melyeket szerző igen behatóan és részletesen tárgyal, legnagyobb sajnálatomra, bőven nem foglalkozhatok, bár megérdemelnék helytállóságuknál és mély tanulmányról tanúskodó voltuknál fogva, a legrészletesebb ismertetést. Ezért kénytelen vagyok, csak a következőkre szorítkozni: A szülő, vagy törvényes képviselő beleegyezésének — a gyakorlatunk értelmében — kifejezettnek kell lennie, ezzel szemben szerzőnek az a nézete, hogy ha a szülő vagy törvényes képviselő a házasság megkötésénél jelen volt, ez beleegyezésnek minősíthető. Azt hiszem, hogy a szerző nézetéhez nyugodtan lehet