Magyar jogi szemle, 1938 (19. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 5. szám - A közgazdasági bűncselekmények fogalma és az 1930 évi olasz Codice penale szerinti tételesjogi szabályozása

200 csatlakozni. Ugyancsak a beleegyezés, még pedig a gyámhatósági beleegyezés kérdésénél helyesnek találom szerzőnek azt a nézetét, hogy a gyámhatóságtól ebben a kérdésben — hacsak nem forog fenn hivatali kötelesség vétkes megszegése, stb. — nem lehet nagyobb fokú gondosságot követelni, mint a rendes páter familiástól. (Bizonyítéka ez is annak, hogy szerző ennél a joganyagnál is behatolt az ide tartozó legminutiózusabb kérdésbe is.). — x\ kényszernél, mint megtámadási oknál helyesen jegyzi meg szerző, hogy lelki kényszerről van szó, nem pedig testi kényszerről, mely a házasságnak nemlétezését vonná maga után (matrimonium non existens). — A tévedésnél, mint megtámadási oknál rámutat szerző igen találóan arra, hogy a rendes köztörvényi tévedés fogalmától az itt szóban forgó tévedés annyiban eltér, hogy jelen esetben nem szükséges, hogy a másik fél idézte légyen elő a tévedést, vagy azt ismerte, vagy abból vagyoni vagy más hátrány előállott légyen. — Igen fontos a tévedés kérdésénél az, hogy az egyik fél mitsem tudott arról, hogy a másik fél meg volt büntetve. Kétségtelen, hogy a Ht. a különböző büntetések és azok tartama és minősítése tekintetében tett megkülönböztetések által ezt az egész kérdést — nézetem szerint — alapos ok nélkül komplikáttá tette. Ehez járul, hogy a szerző által felvetett azt a kérdést is meg kell oldani, vajon hogy állunk az 1928. X. t.-c. rendelkezéseivel, mely szerint szabadságvesztésbüntetés helyett pénzbüntetés szabandó ki, amelyet a Ht. nem említ. Helyesnek tartom a szerzőnek azt a felfogását, hogy ha nyereségvágyból elkövetett vétség miatt, szabadságvesztés helyett az ítélet pénzbüntetést szabott ki, ez is alkalmas megtámadási ok. — Miután szerző a tévedési tényállásokat a házasságkötés akaratnyilvánításának megtörténte, annak jelentősége és a házasuló fél személyi tulajdonságai szempontjából mind behatóan letárgyalta, még felemlíti, mint megtámadási okot azt, ha a holttányilvánított házastárs az új házasság megkötése után jelentkezik és az új házastársak a házasság megkötésekor nem tudták, hogy a lottányilvánított életben van. — A megtévesztés kérdése a Ht. értelmében csakis a másik házastárs személyi tulajdonságára vonatkozik; hogy ezek a személyi tulajdonságok miből álljanak, hogy megtámadási alapul szolgálhassanak, a Ht. nem mondja meg, azért szerző a bírói gyakorlatra is támaszkodva azokat felsorolja. Ezekkel szerző egyenként foglalkozik igen tanulságos módon és igen helyesen oda konludál, hogy a lényeges személyi tulajdonság megítélésénél döntő az, hogy a való ténynek ismerete, a megtévesztett házasfélre akként hatott, hogy a házasságot meg nem kötötte volna. (Mellékesen megjegyzem, hogy a német B. G. B., mely a megtévesztést „arglistige Táuschung"-nak nevezi és azt nem korlátozza csak a lényeges személyi tulajdonságokra, az 1334. § alapján megengedi, hogy a házasság megtámadható, pl. azon az alapon, hogy az egyik házasuló fél kifejezetten kijelentette, hogy egyházi esketés is lesz, de aztán azt ellenezte). — Annak, ki-