Magyar jogi szemle, 1938 (19. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 5. szám - A közgazdasági bűncselekmények fogalma és az 1930 évi olasz Codice penale szerinti tételesjogi szabályozása

197 hez a tön. képviselő hozzájárul;. A visszalépésre alapos okul szolgáló körülmények részletes felsorolása és beható tárgyalása után a szerző felemlíti igen helyesen, az eljegyzést megszüntető egyik tényként a jegyesek egyikének a halálát is, ami egymagában nem vonja maga után az alapos ok nélkül való felbontás következményeit, ha csak nem forog fenn valamely vétkes cselekmény, vagy mulasztás, vagy egyéb tényállástöbblet. (Érdekes, hogy a német B. G. B. 1301. §-a értelmében kétség esetében feltehető, hogy a visszakövetelési jog halál esetén ki van zárva. A Schweizerisches Zivilgesetzbuch 94. §-a értelmében akkor, ha az eljegvzést halál bontotta fel, az ajándék visszakövetelés:1 és alaptalan gazdagodás érvényesítése ki van zárva.) Igen behatóan egyenként ismerteti szerző az alaptalan visszalépés folytán beálló vagyoni terheket (kártérítést, tárgyak visszaadását, alaptalan gazdagodást. stb.). Ez utóbbival kapcsolatosan szerző rámutat a 805. számú elvi határozatra, amely szerint a gazdagodás elvesztése nem mentesít a vissztérítés kötelezettsége alól, ha a szolgáltatás oly jogalapon történt, a melynek esetleges megszűntével a feleknek elve számolniok kellett. Szerző ezt az elvet a jelen esetre is alkalmazandónak véli, mert a jegyeseknek már az eljegyzéskor számolniok kell azzal, hogy az eljegyzés egyik fél vétkes visszalépése által meg fog szűnni. Ebben a kérdésben nem csatlakozhatom szerző felfogásához. Eltekintve ugyanis attól, hogy a 805. sz. elvi határozattal — habár annak hozatalában, 1928. április 10.-én. tanácselnök és előadó kiváló jogászok voltak — nem tudtam egyet érteni soha sem. Azt, a mi esetünkre alkalmazhatónak nem tartom, mert azt az elvi határozatot — amire különben szerző is rámutat — abból az alkalom ból hozták, hogy végrehajtható, de nem jogerős ítélet alapján történt a fizetés, a mely ítéletet a felsőbíróság megváltoztatott; ilyen esetben természetesen számolni kell a megváltoztatással és azzal, hogy a szolgáltatás — a jogalap elenyészte folytán — visszatérítendő. Ehez nem kellett elvi határozat, hanem csakis a „a condictio ob causam finitam"-nak helyes alkalmazása. Ha pedig azt mondjuk, hogy a jegyesek számoljanak már eleve azzal, hogy a kötendő házasság tekintetében tett komoly igéret dacára, a házasságból nem lesz semmi, akkor azt az ígéretet, már a házasság magas céljára való tekintettel, erkölcsileg annyira lefokozzuk, ami össze nem egyeztethető mindazzal, amit szerző az eljegyzés jelentőségéről és fontosságáról olyan helyesen mondott. És különben is ily határozatnak, amely a gazdagodás elvesztésére vonatkozó főszabály alóli kivételt tesz. egészen más természetű jogkérdésre való kiterjesztését nem tartom helyesnek. Az ily eljegyzés alaptalan felbontásából eredő követelések nemforgalomképességének kiemelése után, szerző még az elévülés kérdését igen heyltállóan tárgyalja. A második fejezetben tanulmánya tárgyává teszi a házasság megkötését és a házasságkötés tényálláshibáit. A házasság meg-