Magyar jogi szemle, 1938 (19. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 5. szám - A büntetőbíráskodás

171 zése is még külön meghatározza, hogy: „Büntettet és vétséget csak azon cselekmény képez, melyet a törvény annak nyilvánít"'. A Btkönyvünk tehát a: „hullum crimen, sine lege" elvet iktatta törvénybe. A Btk. ezzel 'kizárja a haszonszerüsé<j, az analógia legis vagy iuris alapján való döntést, ellentétben a magánjog körében előállható azzal az esettel, hogy ha egy jogeset körülményeinek megfelelő s közvetlenül alkalmazható jogszabály nincs, akikor a bíró a jogrendszer hézagának kitöltésére az analógiát veheti segítségül. A bűnvádi eljárásnál ÍBp.) lehet mód az analógia alkalmazására. így pl. amennyiben az országgyűlés tagjának mentelmi jogát nem függesztenék fel, abban az esetben az ismeretlen helyen tartózkodóval szemben követett eljárás (Bp. 472. §.) analógiájára az eljárást — mentelmi jogának tartamára — meg kell szüntetni. Mintán a Btk. egy akaratmegnyilatkozást, egy történést csak abban az esetben enged bűncselekménynek minősíteni, ha azt a törvény állal megszabott keretbe be lehet illeszteni, ezért felvetődhetik a kérdés, hogy melyek azok a jelenségek, amelyek emellett is a büntetőbíró munkájának magasrendűségéi biztosítják. A bírói hivatás betöltésénél ugyanaz a lelki folyamat niegy végbe, mint amelynek elvégzésére az egyént egy eseménynek észrevétele készteli: a felismerés, ami a tényállás megállapít i sának felel meg, — ezt az átélés, a mérlegelés követ, hogy azután az eseményt értékelje, afölött ítéletet mondjon. A szemlélőnek tehát kialakul a véleménye valamely történésről, jelenségről, a lelkében élő erkölcsi szabályok sugallatára. A bíró a tényállás megállapításánál úgy jár el, mint egy impresszionista festő, aki a természet jelenségei által előidézett benyomásait megrögzíti. A bíró is részjelenségekből, egyes bizonyítékokból formálja ki a tényállást. Minél tökéletesebb a színfoltok összhatása, annál jobban megközelítette a művész a festői igazságot, annál művészibb lesz a kép. Tehát minél tökéletesebben tudja a bíró a történést, az eseményt az egyes bizonyító eszközök felhasználásával kialakítani, a támadó tevékenység és annak eredménye között az okozati összefüggést megvilágítani, minél meggyőzőbb lesz e munkájának eredménye, annál biztosabban s tisztábban tudja jogi következtetéseit is levonni. Ezért a festő művészi alkotó készségével kell a bírónak is rendelkezni, hogy egy elmúlt eseményt — az ítéleten belül — minden részletében felújítson. A reprodukálás módjában a bíró filmszerűen jár el, midőn az események apró jelenségeit — a történés sorrendjében — összeállítja és előttünk lepergeti, miáltal azok a történésnek összefüggő képét adják. A bíró az ügy kivizsgálását a vádlottt kihallgatásával kezdi meg. A középkori vallatás borzalmaisságától mily távol esik a bűnvádi perrendneik (135. §.) azon tiltó rendelkezése, hogy: a terhelt vallomásának, vagy beismerésének kieszközlése végett