Magyar jogi szemle, 1938 (19. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 3. szám - A végrehajtást szenvedő létfenntartáshoz való joga ingatlan zárlata esetében

100 szabályok részletes összeállítását, csak a legvégsőbb összefüggésre mutatok rá. Legvégsőbb vonatkozásban ma már a szegény embernek igénye van a közellátásra is. Ha azonban zárlat alá kerül a fél és vagyona van, amelynek ériekét a követelések összege felül nem baladja, még szegénységi bizonyítványt sem kaphat. Ha létfenntartásról itt gondoskodás nem történik, ha eltartásra kötelezhető hozzátartozója nincsen, akkor a jogrendben ür, hézag van, amelyet ki kell tölteni. Ha maghaladja, kaphat szegényellátást. Itt tehát a köz viselje, a meglévő vagyon jövedelme helyett, a hitelező érdekében, a létfentartás terhét. A tulajdon mennyivel hatalmasabb és tartalmasabb jog, mint a kötelmi és hol vagyunlk a „der Einzige und sein Eigentum" túlzásaitól és mi mégis teremtünk újabb túlzást, ,,der Einzige und seine Forderung" érdekében. De ha eltartásra kötelezhető hozzátartozók vannak is, terhelhetők-e jogilag ezek a hitelező követelési jogának olyan túlzó védelme érdekében, hogy a vagyon jövedelme helyett, a hozzátartozót vegyük igénybe? A döntésnél nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy itt olyan igényekről is szó van, amikor öreg, beteg, esetleg munkaképtelen végrehajtást szenvedő a legszükösebb tartásának, megélhetésének biztosítására a helyi napszám alatti összeg megállapítását kéri. Az érdekeknek ebben az összeütközésében, a köztestület, a hozzátartozók, a végrehajtást szenvedő érdeke, amely utóbbi, ha nem jogigény a saját vagyon jövedelmével szemben, azonnal jogigénnyé alakul át a 'tartásra kötelezett hozzátartozók és köztestülettel szemben, sokkal nyomatékosabb, megfelelő keretek közé szorítottan, mint a hitelező érdeke. De nézetem szerint az előbbi nem is lappangó, hanem nyilt jogtétel, a végrehajtási eljárás tételes jogi intézkedéseiben is benne van. (Megtalálható már az 1925. évi VIII. t.-c. 29. §-ának abban a rendelkezésében is, amely szerint — a bíróság az ott megjelölt ingatlanok zár alá vételének elrendelését mellőzheti, az elrendelt zárlatot pedig megszüntetheti, ha a zárlat éppen nem, vagy igen csekély, az újabb jogszabály szövegezése szerint (a 34.000/1931. I. M. sz. rendelet 1. §. 1. pontja) ha nem számbavehető, mértékben szolgálná a követelés kielégítésének célját. A hitelezőnek a zárlat elrendelése tehát nem feltétlen joga. Ide már bekerült a szociális szempont mérlegelése is, amelynek köre és súlya a bíróság belátására van bízva. Ilyen szempont a következő is. Ha a gazda tovább dolgozhat és munkája ellenértékeként hozza ki földjéből a jövedelmet, amint a földjén maga dolgozó földműves számításában nem is választja külön a föld és munka hozadékát, akkor a hitelező lefoglalhatja az ingóságokat, de csak a kifejezett intézkedésekkel körülírt mérvben, de az adóst kiemelni úgy, hogy tovább ne dolgozhassék, éríelemszerüleg csak úgy volna jogilag lehetséges, minthogy a zárlat elrendelésének választási