Magyar jogi szemle, 1938 (19. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 3. szám - A végrehajtást szenvedő létfenntartáshoz való joga ingatlan zárlata esetében

97 pesti tábla 7. számú polgári döntvényét, amely szerint a tulajdonost illető haszonvétel végrehajtás alá vétele esetében a nélkülözhetetlen lakás mentes a végrehajtás alól és e döntvény helytelenségének kimutatásaként arra hivatkozik, hogy ha a ház elárverezése esetében nem hagyjuk meg a lakást a tulajdonosnak, miért hagyjuk meg a haszonvétel vagy haszonélvezet zárlata esetében? Elvi tételként állítja fel, hogy: a vagyonjövedelemből jogszabályaink általában nem adnak végrehajtás alól mentességet. Ugyanez az érvelése a most döntés alá kerülő kérdésben is. Helyesli, hogy a budapesti törvényszék szakított az előbbi gyakorlatával és kimondotta, hogy a zárlati jövedelemből törvényes rendelkezés hiányában nem lehet ellátást adni a végrehajtást szenvedőnek. Okfejtése szerint, „ha a tulajdonos házát el lehet árverezni a nélkül, hogy további megélhetéséről gondoskodnánk, nincs ok arra, hogy enyhébbek legyünk a haszonélvezetre vagy haszonvételre vezetett végrehajtás esetében. E mellett a sorozásra vonatkozó szabályokkal is ellentétben állana az az eljárás, hogy nem az ott megjelölt hitelezőknek, hanem a végrehajtást szenvedőnek adnák az elosztandó jövedelmet vagy annak egy részét." Ezek olyan érvek, amelyeket a helyes megoldás keresésénél a gondolkodás szükségszerüleg felvet, tehát ezekkel foglalkozni kell, mert ha nem helyesek, csak a tisztánlátást zavarják. Nézetem szerint ezek az érvek csak az első pillanatban tetszetősök és látszólag szabatosak, a bírálatot azonban nem állják ki. Az árverésre felállított szabályból visszakövetkeztetni a zárlat szabályára nem lehet. A szembeállítás erősebb színezése végett hozom fel: abból, hogy a végén az árveréssel a végrehajtást szenvedőt agyon lehet ütni, következik-e, hogy már előbb, a zárlatnál is üssük agyon? Még a halálraítéltnek is, a törvényes kivégzésig védi az élethez való jogát a törvény. De nem is minden zárlat vezet az árverésig. A haszonélvezet zár alá vétele elvileg nem, a tulajdonon nyugvó haszonélvezeti jog sem mindig. Gazdaságilag ott lesz a legigazságtalanabb az árverezhetés címén történő igény el nem ismerése, ahol maga a hosszú ideig tartó zárlat biztosítja a hitelezőnek a követelése kielégítésének a lehetőségét, ahol tehát az árverést a jogosított nem is kéri és a kérés megengedettsége, a megélhetés előre lehetetlenné tételének csak ürügye lehet. De szem elől téveszti a támadott érvelés azt is, hogy az árverés nem vagyonelkobzás, csak kényszerértékesítés. Az ingatlan árverésének eredménye lehet az is, hogy a hitelezők igényének kielégítése után, a végrehajtást szenvedő a vételárból még felülmaradó összeget, esetleg tekintélyes összeget kap vissza. Itt az árverés eredménye még árverés után is biztosíthatja a további megélhetést, a felülmaradó vételár útján. Ilyen esetben is előre fosszuk meg, a megélhetés lehetőségétől a végrehajtást szenvedőt? De más is az árverés szabálya és más a zárlat szabálya.