Magyar jogi szemle, 1938 (19. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 3. szám - A végrehajtást szenvedő létfenntartáshoz való joga ingatlan zárlata esetében

96 A VÉGREHAJTÁST SZENVEDŐ LÉTFENNTARTÁSHOZ VALÓ JOGA INGATLAN ZÁRLATA ESETÉBEN. Irta: Bíró Balázs, kii\ közigazgatási ibíró, egy. m. tanár. I. A m. kir. Kúriának a közpolgári ügyekben alakított jogegységi tanácsa 1938. évi március hó 28. napjára kitűzött ülésében fogja eldönteni azt a vitás elvi kérdést, hogy „Ingatlan haszonélvezetének (1881 :LX. t.-c. 208. §-a) vagy a tulajdonost megillető hasznainak (24.000/1929. I. M. számú rendelet 32. §-a) végrehajtási zár alá vétele esetén, az érdekelt hitelezők beleegyezése nélkül és a 34.000/1931. I. M. számú rendelet 6. §-ának esetén kívül is, van-e helye annak, hogy a végrehajtást szenvedő létfenntartásának biztosítása végett, a zárlati jövedelem a zár alól mentessíttessék, ha pedig ennek egyáltalán helye van, milyen körülmények megléte esetén és milyen mértékben igényelhet a végrehajtást szenvedő ellátást a zárlati jövedelem terhére?" A döntvényalkotásra szükség van, mert a felmerült kérdésben eltérő alsóbírósági határozatok keletkeztek és ezeknek, a jogegységet veszélyeztető hatását kell elhárítani. A beszerzett 57 bíróihatározatból ugyanis 33 határozat a részletekben és indokolásokban igen eltérően, a végrehajtást szenvedő igényét állapította meg, 24 határozat pedig idevonatkozó törvényes rendelkezés hiánya címén, a támasztott igényt elutasította. A m. kir. Kúria már régebben tudomással bírt erről a vitás elvi kérdésről és 83. számú polgári döntvényének indokolásában (III. rész utolsó előtti bekezdésében) ezt meg is említette és rámutatott arra, hogy a felfolyamodást korlátozó (Ppé. 40. §.) rendelkezésnél fogva, ebben a kérdésben sem volt alkalma állást foglalni. A jogegységi tanács elé utalás a Kúriának erre az állásfoglalásra ad most alkalmat. Az irodalmi megvitatás lehetővé tétele végett, az alábbiakban röviden összefoglalom a kérdés eldöntésénél, nézetem szerint tekintetbe veendő lényeges szempontokat és kifejtem ezeken nyugvó álláspontomat. II. Nézzük az érvek harcát. A tagadás álláspontja könnyen áttekinthető és világos. Az elutasító határozatok egyszerűen arra hivatkoznak, hogy nincs törvényes intézkedés, amely elrendelné a végrehajtást szenvedő részére, a zárlati jövedelemből, a létfenntartásra szükséges öszszeg rendelkezésre bocsátását, ha a végrehajtást szenvedő nem zárgondnok és ha ehhez az összes hitelező hozzá nem járult. Irodalmilag ezt az álláspontot teszi magáévá és mélyebben fekvő indokolását nyújtja Sárfy Andor: A végrehajtási eljárás jogszabályainak magyarázata című most megjelent értékes művében (553. és 554. 1.). Sárfy előbb bírálat tárgyává teszi a buda-