Magyar jogi szemle, 1938 (19. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 3. szám - A jog elhajlása az élettől

95 milyennek kívánom a jognak nemcsak az egyetemi tanítását, de a tudományos művelését is. V. Végigmentem példákkal mindazokon az esettipusokon, amelyekben a jog az élettől elszakad. Azt hiszem, hogy már csupán az eseteknek puszta megvilágításával legalább is érintettem azokat a veszélyeket, amelyek a jognak az élettől elhajlásában vagy elszakadásában jelentkeznek. A jog a szabályozandó esetéket az életből meríti. Természetes, hogy az életből merített viszonyokat — amint mondani szoktuk, az életviszonyokat — az élet követelményeinek megfelelően kell rendezni. A jog nem állhat útjában az életnek, nem fordíthatja meg az életet, legfeljebb medret építhet neki. A mérnök szabályozhatta a Tiszát azzal, hogy medret épített neki, de azt nem tehette meg, hogy a Tisza Titeltől Kőrösmező felé folyjék. A jog sem fordíthatja meg az élet útját, csupán medret szabhat neki és a mederben tarthatja. A népnek éreznie kell, hogy a jog megfelel az ő életének, éreznie kell, hogy a jog az ő mindennapi életének támasza, védője, ennélfogva ragaszkodnia kell ahhoz, szeretnie kell azt úgy, amint a vallását, az anyanyelvét, a kultúráját. Mihelyt a jog elhajlik, elszakad az élettől, közöny, nevetség, sőt gyűlölet tárgya lesz. Az ilyen jog vagy lassan, közönyösség folytán hervad el (desuetudo), vagy ha a mögötte álló hatalom mégis érvényre kívánja juttatni, forradalomra vezet. Mind a kettő: akár a jognak a lassú ellanyhulása, akár a forradalom a jogeszme sérelme. A magyar jog, mint történelmi fejlemény, az élet szükségleteiből fakadt, a gyakorlatban, az élet kövein csiszolódott, az élet joga s, legalább is fő vonásaiban, a magyar élet joga volt. Csodálatos, de igaz, hogy ez az idegen nemzetek közé ékelt kis nemzet, legalább is 1848-ig, tehát csaknem kilenc évszázadon keresztül meg tudta őrizni jogát mind a germán joggal, mind a római joggal, mind a kánon joggal szemben. Ha ennek a rendkívüli jelenségnek az okát kutatjuk, a legfőbb okát — azt hiszem —• abban találjuk meg, hogy minden szálában a magyar élethez volt kötve. Amíg a magyar életet ennek az országnak a területéről kiirtani nem tudták, természetes, hogy a vele összeforrott jogot sem tudták állandóan vagy hosszú időre kiszorítani. Ez az összeforrtsága az élettel biztosítja a magyar jog fennmaradását mindaddig, amíg ebben az országban magyar élet van, de egyúttal a jognak az élettel való ez az összeforrtsága támogatja, erősíti a magyar életet és biztosítja annak a fennmaradását is. Mindnyájunknak tehát, akik a jogot akár a jogszabályalkotás, akár a jogalkalmazás, akár a jogtudomány terén műveljük, őseinktől öröklött szent kötelességünk, hogy jogunkat az élettel, mégpedig a magyar élettel való összeforrtságában megtartsuk és az élet, mégpedig a magyar élet erősítésére fejlesszük tovább.