Magyar jogi szemle, 1938 (19. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 3. szám - A jog elhajlása az élettől

88 mondásokban jelentkezik, — a műveltebb osztályok körében pedig a jogügyleti formákban, a szerződés-formákban, az úgynevezett jogi formulárékban. A második körbe venném a szorosabb értelemben vett jogalkalmazást, a bíráskodást és a közigazgatást. A harmadik körbe tartoznék a jogszabályalkotás és végül a negyedik körbe a jogtudomány. Végig megyek mind a négy körön. 1. Az egyszerű nép jogi vonatkozású cselekvéseiben, a jogi szertartásokban, a jelképes cselekedetekben, a jogi szólásmódo'kban, a jogi közmondásokban a jog az élettel a legteljesebb összeforrtságban jelentkezik. A kettő között elhajlásról vagy szakadásról nem lehet szó. A foglalóadással, a kézadással, az áldomással a szerződést megkötöttnek tekintik; az aratórész tulajdonát az aratók a cégérnek a kepébe, jelesül a kepe legfelső kévéjébe, az úgy nevezett „papba" beszúrásával szerzik meg; a „szólításra"' nemjelentkezéssel a mezőgazdasági cselédszerződést egy évre meghosszabbítottnak tekintik; azzal, hogy az építtető férj a ház oromfalára fél dombormű alakjában illesztett koszorúba belevéseti felesége nevét, a telekkönyvi bejegyzésnél szilárdabban ismeri el feleségének közszerzeményi jogát. Ezekben és a falusi életnek számtalan más szokásaiban a jog az élettel teljes összeforrtságban jelentkezik. Nem mulaszthatom el, hogy ezzel kapcsolatban fel ne hívjam társaságunk figyelmét arra a nagyjelentőségű kezdeményezésre, amely kitűnő történelemtudósunknak, Tagányi Károlynak nevéhez fűződik. A Néprajzi Könyvtár 1919-ben kezdődött új folyamának első számaként jelent meg Tagányi Károlynak egy nagyértékű tanulmánya a népi szokások gyűjtéséről.14) Ebben a tanulmányában Tagányi Károly meggyőzően fejti ki, hogy a jogi vonatkozású népi szokások összegyűjtésének nemcsaik néprajzi, történelemtudományi, de jogtudományi szempontból is nagy jelentősége van. Hozzátehetem, hogy nagy jelentősége volna ennek a munkának jogszabályalkotás, a jog továbbfejlesztése szempontjából is. Elképesztő, hogy a múlt század végén megalkották a Magyar Polgári Törvénykönyv tervezetét idegen jogrendszerre felépített elméleti alapokon a nélkül, hogy a magyar jog életével, különösen a népnek a jogéletével a legkevesebbet is törődtek volna. Az 1928. évi tervezet már igyekezett ezt a mulasztást kipótolni; ez a tervezet már jórészt a birói gyakorlatra épült fel. Szerény véleményem szerint azonban még ez sem elegendő, mert az a birói gyakorlat, amelyet a döntvénytárakból inkább csak a kir. Kúria ítélkezésén keresztül lőhet megismerni, nem teljes tükre a magyar jogéletnek. A falusi nép jogviszonyai túlnyomórészben a járásbíróságok és a törvényszékek ítélkezésének körében maradnak. Különösen az újabb 14) Tagányi Károly: A ha/ai élő jogszokások gyűjtéséről. Budapest, 1919.