Magyar jogi szemle, 1938 (19. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 3. szám - A jog elhajlása az élettől

89 jogorvoslati rendszerünkben15) ezek az ügyek a kir. Kúria ítélkezése alá csak kivételesen kerülhetnek, a kir. Kúria gyakorlata tehát a falusi nép jogviszonyai tekintetében nem teljes, nem hü tükre a nép jogi felfogásának. A magam tapasztalatából tudom, hogy a népi szokásjog ismeretének hiánya milyen súlyos hátrányokkal jár. A legutóbbi években is két nagyjelentőségű törvény, jelesül a hitbizományi törvény és a telepítési törvény megalkotása során nagyon éreztük annak a hiányát, hogy a falusi élet jogi meggyőződését csak személyes és ennélfogva nem az egész ország területére kiterjedő tapasztalatokból ismertük és ilyen szűkebb körre szorított ismeretek alapján voltunk kénytelenek védekezni a falusi nép lelkétől idegen öröklési jog és házassági vagyonjog megalkotása ellen. Mennyivel alaposabb és erőteljesebb lehetett volna védekezésünk, hogyha kezünkben lett volna az egész ország népi szokásjogát felölelő gyűjtemény. A magasabb társadalmi osztályok közreműködésével kialakult jogi formulárékban, jogügyleti szövegekben a jognak az élettel összeforrtsága nem jelentkezik olyan mércékben, mint a falusi nép jogi tartalmú szokásaiban. Sőt ellenkezően; merem állítani, hogy ezek a formulárék az élettől elszakadtak. Egy-két évvel ezelőtt, a zöldhitel kérdéseinek szabályozása során átvizsgáltuk egyik gabonabevásárló központunknak szerződési formuláit; nem egy olyan rendelkezésre bukkantunk bennük, amelyeknek értelmét magának a részvénytársaságnak a kiváló jogászai sem tudták megmagyarázni. A kölcsönkötelezvényeknek, az adósságleveleknek szövegét a bankjogászoknak sikerült úgy kiterjeszteni és úgy összezavarni, hogy ezeknek megértése — hogy Werbőczy szavaival éljek — supra hominis captum facultatemque videíur existere. A biztosítási kötvények pedig, ezek az apró betűkkel nyomtatott füzetek szinte összefoglalásai az egész biztosítási jognak. Igaz, hogy ebben nem állunk egyedül. Azok, akik ennek a rendszernek hívei, igen jó társaságra hivatkozhatnak, mert hiszen az angol jogéletben is ugyanez a helyzet. Megengedem, — de ott sincsenek túlságosan elragadtatva ettől a rendszertől. Hi szen ismeretes, hogy Dickens micsoda maró gúnnyal ír a mindent összekeverő, összezavaró jogászokról. De nemcsak a regényíró, hanem a kiváló jogtudós és bölcselő: Jeremy Benthamí%) ugyancsak szemére veti a jogászoknak, hogy irracionálissá teszik a jogot, hogy orránál fogva vezethessék és nyírhassák a 15) Az 1930:XXXIV. t.-c. 4. §-a, amely osztályperben és örökösödési jogot tárgyazó perben a keresettel érvényesített jog értékét tette irányadóvá a pertárgy értékének megállapításában, továbbá a 24. és a 37. §., amely a fellebbezési, illetőleg a felülvizsgálati érték fogalmát illesztette bele a perbe, az egyszerűbb falusi nép ügyeit jórészt kirekesztette a Kúria ítélkezésének köréből. 16) Rationale of Iudicial Evidence. VIII. k. III. fej. 4. §.