Magyar jogi szemle, 1938 (19. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 3. szám - A jog elhajlása az élettől

85 Különösen kiváló egyetemi tanárunknak, Kuncz Ödönnek a szellemes és egyúttal mélyen járó előadásai és tanulmányai nyomán közismert az a szakadás, amely a részvénytársaságok élete és a részvénytársasági jog között fennáll. Kereskedelmi jogunk szerint a részvénytársaság ügyeit az igazgatóság intézi; az életben azonban az igagatóság nem egyéb, mint puszta kísérete a telj hatalmú igazgatónak és táborkarának. A kereskedelmi jog szerint az igazgatóságnak és általában a részvénytársaság ügyvitelének és üzletvitelének ellenőrzője a felügyelőbizottság. Az életben azonban a felügyelőbizottság tisztes intézménye éppúgy nem ellenőrzője az igazgatóságnak, mint ahogyan a búzavirág (centaurea cyanum) nem virágja a búzának és csupán annyi köze van a búzához, hogy többnyire a rozs között terem. De felesleges tovább időznöm a részvénytársasági jog körében, közismert, hogy részvénytársasági jogunk valóságos lelőhelye a hazug helyzeteknek. Ugyancsak a hitelélet köréből hozhatom fel a mezőgazdasági váltóhitel elhajlását a váltójog szigorától. Szigorú közgazdasági és jogi szempontból váltókibocsátás alapjául csak a zöldhitel, a hízlalási hitel vagy más olyan mezőgazdasági termelési hitel szolgálhatna, amelyet a gazdának termelési célra nyújtanak, amelynek a visszafizetésére szolgáló értéket a gazda épen a hitelezés következtében elősegített termelési folyamatból a lejárat napjára biztosan előteremtheti. Még az ilyen helyes gazdasági elgondoláson alapuló mezőgazdasági váltó sem teljesen egyenlő értékű a kereskedelmi váltóval. A mezőgazdasági váltó irányában mintha a Nemzeti Bank statútumaiban is bizonyos tartózkodás jutna kifejezésre akkor, amikor a statútumok mezőgazdasági váltók leszámítolását csak annyiban állítják be a Nemzeti Bank üzleti tevékenységébe, amennyiben a Jegybank likvidálásával összegyeztethető.7) Ebből a tartózkodásból az a megfontolás csendül ki, hogy a gazda termelésének sikere a természeti erők kiszámíthatatlan játékától függ. Nem is beszélek az 1928. évben csúcspontjára jutott konjunkturális idők rövidlejáratú mezőgazdasági hiteleiről, amelyek az orthodox közgazdasági felfogás bírálatát nem állják ki, de már a háború előtti hiteléletben is mutatkoztak olyan jelenségek, amelyek a váltóhitel helyes közgazdasági felfogásával nehezen voltak összeegyeztethetők. A háború előtt is folyósítottak váltóhitelt ingatlan vételárának kifizetésére, osztályegyességekben vállalt kötelezettségek teljesítésére, örökösödési illeték kifizetésére, etc, etc. Az ilyen váltó a dolog természete szerint csak alakilag volt visszleszámítolási anyag, érdemileg nem lehetett az, mert hiszen a váltókötelezett a váltó lejáratára nem a váltó kifizetését igérte, hanem legfeljebb a kamatfizetést és a váltó prolongációját. Mégis, ez a váltóanyag is belejutott a visszleszámíto7) Az 1924:V. törvénycikkhez (mellékelt bankslatutumok 58. cikke.