Magyar jogi szemle, 1938 (19. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 3. szám - A jog elhajlása az élettől

86 lásba.8) Addig, amíg gazdasági életünkben pénzbőség volt, a káros következményeket részben enyhítette az, hogy amikor a visszleszámítoló intézetnek nem állott módjában a váltóhitel prolongálása, a gazda más intézetnél új kölcsönt vehetett fel, az új kölcsönből kifizethette a váltótartozását és ezzel a játék újra kezdődhetett. Mihelyt azonban a pénzbőség megszűnt, a bajok nyomban kiütköztek, a helytelen alapokra fektett hitelélet kénytelen volt a váltói szigorral és általában a váltójoggal össze nem egyeztethető „mobilizációs váltók" rendszerére áttérni. Nem kell bővebben fejtegetnem, hogy a váltójog és a gazdasági élet között támadt ebből az erős szakadékból erednek jórészt azok a súlyos bajok, amelyekkel a gazdaadósságok rendezése körében küszködünk. Egy másik, ugyancsak a hitelélet körében jelentkező, de kisebb térre elhatárolt szakadék az, ami a jelzálogjogi törvényünk 70. §-ával intézményesített keretbiztosítéki jelzálogjog körében mutatkozik. Az említett §. értelmében a keretbiztosítéki jelzálogjogot csak a hitelezési jogviszonynak vagy a hitelezési jogviszony megfelelő részének átruházásával és egyszersmind a hitelbiztosítéki okiratnak teljes vagy részbeni átadásával lehet átruházni. A vidéki intézetek a hitelkeretben keletkező váltókat továbbadták a visszleszámítoló intézeteknek, anélkül, hogy a törvény követelményeinek megfelelően a hitelbiztosítási jogviszonyt és a hitelbiztosítéki okiratot is átruházták volna. Ennek a mulasztásnak érthető okai vannak azokban a nehézségekben, amelyeket a gyakorlati élet nem igen tudott volna elviselni. Ilyen módon a visszleszámítoló intézetek a váltóhitel biztosítékául szolgáló jelzálogjogot nem szerezték meg. Nagy baj lett ebből akkor, amikor a vidéki intézet nehézségbe jutott és a jelzálogjog átruházásának a csőd, illetőleg a kényszeregyességi jogszabályok következtében utólag már nem lehetett helye. Az élet és a jog között ilymódon támadt szakadékot hirtelen rendeletalkotással9) kellett valamiképen betömni. Csak futólag mutatok rá arra az elhajlásra, amely az ingatlanátruházás ikörében támadt a telekkönyvi jog és az élet között. Az osztrák polgári törvénykönyvnek az Országbírói Értekezlet 21. §-ával fenntartott 441., 425. és 431. §-a értelmében adásvevési szerződés alapján ingatlan tulajdonjogát csak telekkönyvi bejegyzéssel lehet megszerezni. Ezzel szemben az életben ingatlanokat adtak-vettek telekkönyvi bejegyzés nélkül is. Az életnek és a jognak ezt a széthajlását részben azzal kellett megszüntetnünk, hogy a birói gyakorlat megalkotta a telekkönyvön kívüli szerzés jogcímvédelmét, a jogszabályalkotás pedig most8) Igen világosan írja le ezt a folyamatot Rassay Gyula „A bankok szerepe az európai hitelválságban" címmel írt értekezésében, a Közgazdasági Szemle 1933. évi C—7. számában. 9) 10.888/1934. M. E. számú rendelet.