Magyar jogi szemle, 1938 (19. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 3. szám - A jog elhajlása az élettől

83 század végén hatálybaléptetett; német polgári törvénykönyv egyaránt a római jog eszmevilágából épült fel. Csak legújabban, az úgynevezett harmadik birodalomban jutott győzelemre a germanista álláspont, most azonban a minden szélsőséget jellemző egyoldalúsággal. A túlzás abban a téves feltevésben van, hogy korunk bonyolult életviszonyainak jogi szabályozásában mellőzni lehetne a római jog kiművelt rendszerét. Schlegelberger Ferenc birodalmi államtitkárnak, a német kodifikáció vezetőjének a múlt év elején Heidelbergben tartott, nagy feltűnést keltő értekezése'2) nem győzött meg arról, hogy a német jog rendszerét a római jogrendszernek elvetésével ki tudnák építeni. Helyesen állapította meg Grosschmid Béni, hogy „miként a görögöt az emberben rejlő művészeti érzék, azonképen szemelte ki a rómait a gondviselés a jogeszme nagy mesterévé"5) Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy a római jog rendszerét ne lehetne és nem kellene nemzeti tartalommal megtölteni. Kissé hosszasabban időztem a római jog recepciójának folyamatával, de a legjellemzőbb példának tartom annak megvilágítására, hogy miképen támadhat szakadék egy nemzet élete és egész jogrendszere között. Hasonló nagy szakadék keletkezése mutatkozik korunkban is Törökországban. Érthetetlen jelenség, hogy Törökországnak épen a háború utáni nagy nemzeti újjáéledésével egyidejűen szüntették meg a török nemzeti jogot és léptettek éleibe nyakrafőre mindenféle külföldi törvénykönyveket. Nem ismerem közelebbről a török életviszonyokat, de elképzelhetetlennek tartom példának okáért azt, hogy a zürichi, a genfi és általában a magas műveltségi színvonalon álló svájci életre szabott kötelmi jog megfelelhetne a kisázsiai kurdok életviszonyainak. Rettenetes szakadéknak kell ott lennie a jog és az élet között. Bár sok bajt okoztak nekünk, — az én családomnak is épen tíz tagját vágták le Mohácsnak mezején, — mégis őszintén sajnálom szegény törököket, valahányszor azt olvasom, hogy kormányzatuk le-letépi egy-egy nemzeti bélyegüket, hogy átültesse hozzájuk minden átmenet nélkül a nyugateurópai civilizációt és ezzel együtt a nemzetközi műveltség sokmindenféle szemetjét. De nézzünk szét a magunk portáján! Az 1848-as törvényalkotás megszüntette a királyi adományrendszert, az úrbériséget és az ősiségét. Amint az Országbírói Értekezleten Tóth Lőrinc kifejtette,4) az ősiség megszüntetésével, amely nemcsak öröklési jogunknak a legderekasabb része volt, de át- meg átszőtte a magyar jog egész területét, megszűnt a 2) Abschied vom BGB. Vortrag gehalten in der Universitát zu Heidelberg am 25. Január 1SÖ7. Vedag Franz Valiién. Berlin. a Gris-schmid Béni: Jogszabályban. Budapest, 1905. 6. 1. 4) Báth György: Az Országbírói Értekezlet. Pest, 1861. I. k. 17. 1.