Magyar jogi szemle, 1938 (19. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 5. szám - A büntetőbíráskodás

176 a bizonyítékokat és ázoknaik bizonyító erejét, hanem felhatalmazza a bírót, hogy azokat egyéni meggyőződése szerint válogassa ki és értékelje. Mennyivel ikönnyebb helyzete volt a — Hármaskönyv alapján ítélkezett bírónak, aki pontos útmutatást kapott (II. rész, 32. cím) arra, hogy az egyes bizonyítékokkal szemben milyen bizonyítékoknalk kell perdöntő erőt tulajdonítani. A bizonyíték, imint ilyen, súlyt, erőt, perbeli jelentőseget lehát a bíró tudatán keresztül nyer, amelynek alapja a meggyőződés. A meggyőződés \kialaknlása lelki folyamat, lelki vívódás eredménye: a bizonyosság tudata egyes bizonyítékok értékelésének helyessége iránt. Minél erősebb ez a meggyőződés, annál valószínűbb, hogy az ilyen módon feldolgozott bizonyítékokkal átélt és kiformált tényállás a válóságot fedi. Ez vezet a tárgyi igazsághoz is. A hü, megbízható tényállás képezi a bűnvádi eljárás egyik fontos célját, hogy annak révén jogi bizonyossággal dönteni lehessen atekiintetben, hogy az beilleszthető-e valamely bűncselekmény törvényes fogalmába, vagy sem? Ez a tevékenység nem egyszerű gépies munka, amely a bírói akarat megnyilatkozását nélkülözhetné. Igaz, hogy ez az akarat nem érvénye-sülheH a törvény ellenére (Blk. 1. §.), hanem annak alá van rendelve, azonban a bíró egyénisége az, amely az adott esetben kijegecesíti az igazságot. A törvény a keret,, amelyet a bíró — a jogesettel összefüggően — a maga logikai és lélektani elemzéseivel kitölt. A törvény pl. csak megjelöli a bűncselekmény elemeként, hogy izgat (iBHik. 172. §.), lázít, a nemzet megbecsülését csorbítja, szeméremsértő Í1929:VII. t.-c), vagy az üzletszerűséget, az erős felindulást stb., stb. anélkül, hogy azoknak közelebbi magyarázatát adná. A bíróra bízza tehát, hogy a ténykörülményeket mérlegelje és értékelje. A bíró a törvényt élettel, tartalommal tölti meg. Épen ezért a bírónak mindig gondolatot kell kutatnia, amit a törvényhozó a szövegben kifejezésre kívánt juttatni. A törvény akaratának megvizsgálása és lisztázása után kerül a sor arra, hogy a bírói döntés alá (bocsátott s a bizonyító eljárással tisztázott cselekményt a bíró a törvény rendelkezésével összhangba hozza. A bíró tehát — először emberileg legpontosabban megállapítja, hogy mi történt és azután a cselekvést, a történést, a törvény alapján jogilag értékeli. Amennyiben a cselekményben mindazok az elemek fel laláihatók, amelyeket a törvény a bűncselekmény fogalmában megjelöl, a bíró meghozza döntését: a tettest bűnösnek mondja ki; — ellenkező esetben megállapítja a nemleges eredményt, ami a tettes felmentésében jut kifejezésre. Ez képezi a büntető ítéletnek alappillérét. Erre építi fel a bíró azokat a jogkövetkezményeket, amelyeket a törvény minden bűncselekménynek nyilvánított tett elkövetéséhez fűz meglorlásul vagy védelmi intézkedésül.