Magyar jogi szemle, 1937 (18. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 10. szám - A törvényes zálogjog terjedelme

439 * leggyakrabban teljesen értéktelen és csupán a szeparáció által értékké válandó függő termésben mutatkozik az által, hogy a szeparáció eredménye kevesbedett. Tehát nem a függő termés, de a függő termésből .keletkezendő vagyon csökkenése a kár és a kártérítés alapja és ha vitán felül áll az a telel, hogy a biztosítás a kár megtérítése céljából köttetett. akkor vitán leiül kell állnia annak is. hogy a biztosítási Összeg ennek a megsemmisüli és még csak reménybeli vagyonnak, a beszedendő termésnek a beszedés által keletkezendő értéke helyébe lépett. Ez a megállapítás ekként gazdaságilag és jogilag is helyes lévén, csak az lehet a jogi következménye, hogy a haszonbérbeadót a biztosítási kárösszegre mindenképen megilleti a törvényes zálogjog s ennek folyományaként az elsőbbségi igény is: és nem áll a felfogással ellentétben a kérdéses cikkben idézett irodalmi anyag sem, amely csak azt mondja, hogy a függő termésre zálogjog nem szerezhető csak a szeparáció után. Nem ellentétes ez a felfogás azért, mert ez csak a nem helyettesíthető, egyedi dolgok mellett lehetséges. Azonban sem a függő, sem a beszedett termést, sem a törvényes zálogjoggal terhelt egyéb vagyontárgyakat nem tekintette sohasem a tói vény. sem a bírói gyakorlat nem helyettesíthető, egyedi dolgoknak, sót ;i végrehajtási törvény kifejezetten szentesíti is azon elvet, hogy a törvényes zálogjoggal terhelt ingóságok helyébe azok pénzbeli egyenértéke lép. amikor azok bírói elárverezt tését más hitelező javára is megengedi s a haszonbérbeadó törvényes zálogjogát elismeri az árverési vételárra elsőbbség alakjában. Mihelyt léhát elismerjük a törvényes zálogjoggal terhelt ingóságok helyettesíthető mivoltát, el kell ismernünk ezt a függő termésre is. Ezek után egyáltalán nem lehel jelentősege annak a körülménynek, hogy a haszonbérbeadó az ö jogainak védelmét elérheti-e más úton is, vagy sem. Az elsőbbségi jog és a törvényes zálogjog nem tekinthető kiváltságnak, hanem csupán a haszonbérbeadó és a haszonbérlő közti specifikus jogi és gazdasági viszonyból eredő speciális jogszabályozásnak. Mindketten egyenlő gazdasági jelentőségű tényezői a termelésnek, az egyik adja a földet, a másik a tőkét és munkaerőt, tehát quasi termelő társas viszonnyal állunk szemben s így a legnagyobb fokú igazságtalanságot eredményezné, ha a termelő saját tartozásaiért a másik társ. a földtulajdonos is felelne és esetleg teljesen elesne a társaságba adott külön vagvonbetét je utáni jövedelemtől anélkül, hogy a bérlő vagyonkezelésébe befolyhatna, vagy a felelősséget egyáltalában vállalta volna. A teljesen önálló és elkülönített jogi életet élő társak egyikének társasági jogait biztosító intézkedés ezért nem tekinthető