Magyar jogi szemle, 1937 (18. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 9. szám - Bozóky Géza: Nemzetközi váltójog [Könyvismertetés]

403 Polner Ödön: A királykérdés megoldása. Miskolc. 1937. 29. I. Polner professzor, ;i magyar közjogászok doyenje, a legutóbb megjeleni tanulmányának címében feltüntetetl alapvető fontosságú közjogi kérdés végleges tisztázására gyakorlati politikai megoldást ajánl. Szükségszerű következménye ennek, hogy az újszerű gondolatot felvett) tanulmány túlnyomó terjedelmében politikai szempontokat méltat figyelemre és csak másodsorban érinti a kérdés közjogi vonatkozásait. A szerző személyének szóló figyelmen kívül mégis e részében tarthat számol osztatlan érdeklődésre és komoly megfontolásra. A tanulmány vezető motívuma annak megállapítása, hogy a királykérdés két megoldása közül melyikkel micsoda következmények járnak vagy járhatnak. Szerző túlnyomórészt a legitimista álláspont érveinek cáfolatával és a restauráció veszélyeinek feltüntetésével foglalkozik. Megállapításai e részben aligha értek célt. ami természetes következménye a vállalt feladat nehézségeinek. Talán a legkevésbbé bír meggyőző erővel szerzőnek az az állítása, hogy a királyság erkölcsi ereje és tekintélye királyválasztással legalább annyira biztosítható, mint a fennálló örökösödéshez való ragaszkodással, vagy pl. amellyel egy választott király megkoronáztatásának ugyanolyan vonzóerőt tulajdonít az elszakított területekre, mint az örökös királyénak. Közjogi szemponthói is erősen vitatható azonban már az a tétele, amely szerint a Szent Korona fogalma nem kapcsolatos az ú. n. ..legitimizmussal". A Szent Korona tanán alapuló alkotmányunk nem ismer ugyanis trónfosztást — ami jogilag egyébként sem indokolható —, a koronázás törvényessége pedig feltételezi az alkotmányszerű trónutódlást. Gyakorlati politikai megfontolásaihoz járul egyrészről szerző elvi álláspontja, amely szerint napjainkban minden fejedelmi unió idöszerűtlenség, másrészt pedig az Ausztriával való kapcsolatok fontosságának tudata. Mindezek eredőjének a Habsburg-ház főágának Ausztriában való uralkodása mellett Magyarországon és külön-külön Csehországban, sőt Erdélyben (!) is egy-egy mellékág trónraiiltetését javasolja. Kzzel azonban elveti a legitim megoldás összes előnyeit anélkül, hogy akár csak az osztrák kapcsolatok fenntartását is biztosítaná. Gondoljunk csak a Romániában trónra került Hohenzollern-mellékág világháborús szereplésére. Ezl a megoldást azonban szerző oly módon tartja keresztülvihetőnek, amelj korábbi álláspontjával szemben már közjogászaink általános meggyőződését juttatja kifejezésre. Az átmenetet ugyanis a jogfolytonosság (szerző terminológiájával: alaki jogfolytonosság) elvének teljes megóvása mellett óhajtja megvalósítani. Kimondandó eszerint a trónfosztó törvény érvénytelensége, ennek alapján hatályban van a pragmatika szankció, az általa kijelölt trónutód tehát elismertetik Magyarország örökös és törvényszerű királyának. A koronázás után szentesítene a király egy olyan törvényt, amely egy mellékágat jelöl ki örökösödésre, saját uralkodói jogait pedig megszüntetné. Eltekintve