Magyar jogi szemle, 1937 (18. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 9. szám - Bozóky Géza: Nemzetközi váltójog [Könyvismertetés]

402 lehet a jogellenesség kérdésének megválaszolásához látni. Annak tehát, hogy a mulasztás tényálladékszerű-e vagy sem, nem logikai feltétele a mulasztás jogellenessége. Azt hisszük, további megbecsülhetetlen tudományos értéket szolgáltatna a szerző, ha valaha módot tudna találni arra. hogy elmélete alapján megfelelő széles megalapozással és részletességgel kifejtse a mulasztási bűncselekmény teljes dogmatikáját. Végül a szerző a természettudományi okfogalom szerepét teljes határozottsággal jelöli ki a jogalkalmazás, főleg a bíró ténymegállapítása körében. Ezt a felfogást, helyesebben eredményt, már fenntebb ismertettük. Nem tagadhatjuk, ingadozni érezzük magunk alatt a talajt, mikor megtudjuk, a szerző által idézett jogtörténeti müvekből, hogy voltak korszakok — és ennélfogva lehetségesek a jövőben is amelyekben nem a reális tényeknek a tapasztalás által megvilágított okozatos összefüggése vezette a bírót az ítélete alapjául szolgáló tényállás megszerkesztésében, hanem láthatatlan, érzékfeletti, érzésbeli és képzeletbeli összefüggések. De aggodalmunk — úgy látszik — csak első impresszió. Ha helyesen értettük át a szerző gondolatmenetét, a középkori felfogásra való hivatkozás csak azt illusztrálja, hogy a bíráskodás gyakorlata számára nem okvetlenül a mechanikus okfelfogás a valóságot értelmező eszköz. A büntetőbíráskodás lényege ugyanis a büntetésre érdemesség kiderítése, ez pedig — elvileg — nem csupán az empirikus tények megismerésének kerülő útján, hanem — esetleg — a vádlott lelkiségének közvetlen, intuitív megragadásával is elérhető. A középkori hiedelmeknek az a jelentőségük a szerző által kidomborított összefüggésben, hogy amikor a hiedelmek egyaránt közösek a bíró és a vádlott lelkivilágában, akkor a bíró eligazodhat a vádlottnak ilyen hiedelmeken alapuló előadásán és nem az empirikus tény mozaikokból állít össze képet az ügyről, hanem egyetlen aktussal: a vádlott ,,rokonértelmü" előadásának teljes egészében való elfogadásával, a vádlott lelkületébe közvetlen belehelyezkedéssel. Ez pedig a szerző elképzelése szerint — talán — máskor, a jövőben is, előfordulhat, amikor esetleg a más lelkébelátás módja biztosabb, az élet összefüggéseinek egy új rendszerében talán elegendő is lesz annak megítéléséhez, hogy ki érdemel büntetést. Bálás P. Elemér műve mély tudományosságu, vitathatatlan eredményeket felmutató, a klasszikus jogtudomány tömörségével megírt munka. Ismertetése is eltévesztette volna célját, ha rövid, általános megjegyzésekre, kikapott részekkel, egyes kifejezésekkel való vitatkozásra szorítkozott volna. Végezetül annak a kívánságunknak adunk kifejezést, hogy a munka jogászvilágunkban minél több. elmélyedésre és megértésre képes olvasóra találjon. Dr. Isciák Gyula kir. kúriai bíró.