Magyar jogi szemle, 1937 (18. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 9. szám - Bozóky Géza: Nemzetközi váltójog [Könyvismertetés]

401 létei minőségj különbségét hirdető elméletektől (Kókler, Krückmann, Binding) a szerző már egyenes utat lát — és mutat meg — addig a pontig, amelyhez a büntető jogtudomány fejlődése immár eljutott: az objektív beszámítás tanáig. Az átmenetet Horn, RohUuuL Sauer, Tesur tanításai képviselik. Az objektív beszámítás elmélete értelmében a cselekmény beszámítása nem a bűnösség kérdésének vizsgálatával, hanem a lelki mozzanatoktól függetlenül, annak megállapításával kezdődik, hogy az, ami történt, a jogi szemlélet középpontjában álló ember teltének tekinthető-e (139. o.). A szerző tömör előadásában világosan látjuk, miként alapozza meg HonUf a szerző által is elfogadott elméletét, — amelyet azonban a szerző már régebben megközelített a sajtódeliktumról előadott tanulmányában (1922), mint az a magyar jogászvilág előtt bizonyára ismeretes. Továbbá olvashatjuk mint igyekszik a teóriát Larenz a hegeli filozófia, Weezel pedig a kanti transzcendentális idealizmus szempontjából bölcseleti megtámasztásban részesíteni. Azonban az elmélet logikai épületét mégis a szerző tetőzi be azzal, hogy kimutatja a jogrendszerben az empirikus okozatossági szemlélet megfelelő helyét, amelyet eddig tévesen gondoltak a jogi szemlélettel harcban állónak. A ,,delicta commissiva per omissionem" tárgyalása alkalmat ad a szerzőnek arra, hogy az elméleti megállapítások értékét próbára tegye. Mindenekelőtt a dogmatikai elvek küzdelmének eddigi eredményeként, a szerző előtt is kétségtelen, hogy a naturalisztikus okozatossági elméletek képtelenek e bűncselekmények problémáját megoldani. De — és itt a szerző már teljesen új utakra tér — ehhez az objektív beszámítás elmélete magában véve szintén nem elegendő. A szerző — igen meggyőzően — ismeri fel a nem valódi mulasztási bűncselekmények lényegét abban, hogy míg a tevési deliktumok valamely tényálladéknak többé-kevésbbé szemléletes megvalósításai, az egyéni cselekvésnek kézzel fogható, áttekinthető esetei (161. o.), addig a mulasztásos elkövetésnél ez a szemléletesség merőben hiányzik. Tehát a szemléletes tényektől elvonatkoztatva, absztrakt tényállás alapján kell vizsgálni azt, volt-e valamelyes vonatkozása egyik vagy másik embernek ahhoz a külső folyamathoz, amely az eredmény létrehozására vitt (163. o.). Ez az absztrakt vonatkozás meghatározott személy funkciája, amely funkció nem-gyakorlása hat közre a szemléletes ténveknek a reális eredménnyé alakulásában. A ,,funkció" fogalma tehát a mulasztással elkövetett bűncselekmény lehetséges tetteseinek körét szorosan elhatárolja. Ezzel kapcsolatban egészen újszerű bepillantást enged a bűncselekmény fogalmi szerkezetébe a szerzőnek az a — meggyőző erővel képviselt — álláspontja, hogy a kérdéses deliktumokmál a funkció fennállása, a funkció nemgyakorlása, a tényálladékszerűségnek keretébe tartoznak. Csak ezután merül fel az objektív beszámításnak kérdése és logikailag csupán ezt követően