Magyar jogi szemle, 1937 (18. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 9. szám - A nemzetközi magánjogi visszautalás. 1. [r.]

385 ják meg. (Az igény érvényesítésének helye, ill. ideje alatt itt nem azt értjük, hogy az igény melyik bíróság előtt és milyen időben érvényesíthető, hanem azt, hogy a térben és időben egymás mellett álló, ill. egymás után következő szabályozások közül melyik alkalmazandó, vagyis a nemzetközi és az időközi magánjog szabályait.) Az igény érvényesítésének módját pedig a polgári perrendtartás állapítja meg. Szembeszökő az analógia a nemzetközi magánjog, az időke/i magánjog és a polgári perrendtartás szabályai között. Ennélfogva leghelyesebb a nemzetközi magánjogi szabályokat az általános magánjogtól elválasztva,7) a polgári perrendtartáshoz hasonlóan közjogi speciális jogterületnek tekinteni.8) Hogy a nemzetközi magánjogi szabályokat nem lehet a magánjogtól elválaszthatatlannak tekinteni, azt mutatja a következő meggondolás. Ha a kétféle szabály egységes egészként jelentkeznék, akkor pl. az angol jognak a cselekvőképességet szabályozó tétele nem az volna, hogy a nagykorúság a betöltött 21. évvel áll be, hanem az, hogy az Angliában lakó személyek teljes cselekvőképessége a 21. életév betöltésével kezdődik. Ebben az esetben azonban a nem Angliában lakó személyek cselekvőképessége angol jogszabály alapján nem volna eldönthető, mert az angol jog erre az esetre nem tartalmazna szabályozást. Ez az eredmény azonban nyilvánvalóan helytelen.9) A nemzetközi magánjogi szabályt el kell választani az anyagi magánjogi szabálytól, így járt el pl. a francia birói gyakorlat, amely a Cod. civ. 3 §-ának abból a szabályából, hogy a francia állampolgár személyi állapotát a francia jog szabályozza, kiválasztotta a lex patriae általános szabályát és azt a külföldiekre is minden esetben alkalmazza. Mindebből következik, hogy a nemzetközi magánjog szabályai az anyagi magánjog szabályaitól elválnak. Elképzelhető tehát olyan kolliziós norma, amely csak az anyagi szabályokra utal. Igaz viszont, hogy a kettéválasztással nincs fogalmi ellentétben az sem, hogy a kolliziós norma a nemzetközi magánjogi szabályokra is utalhasson. Azzal tehát, hogy a kettéválasztásra rámutatunk, még nem oldottuk meg azt a kérdést, hogy az utalás magábanfoglalja-e a nemzetközi magánjogi szabályokra való utalást is. Csak azt állapíthatjuk meg, hogy az egyetemes utalás elmélete, minthogy az elválaszthatatlanság alapján áll, elvileg 7) Ago: I principi generáli del diritto internazionale privato, Riv. di dir. int. 1924. 209. skv. 1. Lewald: La théoric du renvoi. Cours de l'Ac. de Dr. Int. 1929. IV. 599. 1. 8) Szászy: A nemzetközi magánjog helye a jogrendben. M. J. Sz. 193! 419. 1. •) Bosco: Sulla funzione delle norme di diritto internazionale privato. 3liv. di dir. int. 1935. 243. 1.