Magyar jogi szemle, 1937 (18. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 1. szám - A lajstromozott, de forgalomba nem hozott védjegy

19 L923. évben „cipőtisztító krémre" nemzetközileg lajstromoztatta az „ERI" szóvédjegyet. Felperes ezt a védjegyet Magyarországon nem hozta forgalomba. Alperes, aki viszont belföldi volt, ugyanezen áru védelmére Magyarországon 1927. évben az „ERA" szót védjegyeztette és a védjegyet a lajstromozás után azonnal a belföldi piacon nagy propagandával ismertté tette. Felperes 1930-ban, tehát az alperesi védjegy lajstromozását követő harmadik évben támadt, vagyis oly időben kérte az alperes védjegyének törlését, amikor az már a belföldi piacon az intenzív forgalmazás következtében az alperes vállalatának közismert árujegye lett. A két védjegy hasonlósága nem vitatható. A felperesnek az alperesi védjegy törlésére irányuló kérelme mégis elutasíttatott és pedig a magyar kir. Kúria által is elfogadott azzal a megokolással, hogy az alperes védjegye a forgalmazás folytán közismertté vált és a vevőközönség az ebből folyó tudomása folytán pontosan tudja, hogy az alperesi védjegy a forgalmi életben milyen vállalat áruját jelzi. Ahhoz pedig, hogy a forgalmi életben az alperesi védjegygyei kapcsolatban ez a felfogás kialakulhatott, a felperes is hozzájárult azzal, hogy alperessel szemben késedelmesen, vagyis oly időben lépett fel. amikor a belföldi piacon az alperes árujegyével kapcsolatban ez a felfogás már kialakult. Nem vitatható, hogy oly esetben, amikor valamely vállalat áru jegye a forgalmi életben általánosan ismert, jóhiszeműen szerzett, valóságos kereskedelmi érték, — ennek törvényes védelemben kell részesülnie az alaki joggal szemben. S így nézetünk szerint nem lehet az sem kétséges, hogy ha a két védjegy teljesen azonos lett volna, — a döntés ugyanaz lett volna. Ez az új magyar védjegyjoggyakorlat tehát, amely az értekezésünk elején felhívott uniós jogszabály rendelkezésének megfelelően alakult és amely egyezik a német joggyakorlattal, a forgalmi életbe bevezetett védjegynek oltalmai* nyújt a korábban lajstromozott, de forgalomba nem hozott védjegytulajdonos támad á s á val szemben. Ez a védelem azonban sem az Uniós egyezményekben, sem az egyes tagállamok törvényeiben nincsen kellő szabatossággal szabályozva. Felfogásunk szerint ugyanis a forgalomban tartott védjegy tulajdonosának a pozitív irányú — és peres eljárás keretében érvényesíthető — támadási jogot is meg kell adni, vagyis törvényes' alapot kell nyújtani ahhoz, hogy adott esetben és feltételek fennforgása mellett a korábban lajstromozott, alaki védjegy törlését kérhesse. A hatályban lévő szabályok szerint ugyanis a büntető bíró a korábbi, de pusztán alakilag fennálló védjegy alapján olyan biztosítási intézkedéseket rendelhet el a bevezetett védjegyes vál-