Magyar jogi szemle, 1937 (18. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 6. szám - A szemérem elleni bűntettek és vétségek. könyvismertetés: szerz.:Angyal Pál

266 a vérfertőzésnek, a kerítésnek, csábításnak, valamint a szemérem­sértő (közleménnyel és nyilvánosan elkövetett) cselekményeknek jogtörténeti, jogösszehasonlító, kriminológiai és dogmatikai fel dolgozása talált helyet. Önmagában is kerek egészet alkot. Szerzőnek az előszóban kiemelt az az igyekezete, hogy e deliktumtípusnak minden ellenszenves, sokszor undortkeltő és visszataszító sajátsága * dacára is felette érdekes és tanulságos problémáinak megoldásához úgy a szociálpolitikust, mint az elméleti, s gyakorlati jogászt egyaránt közelebb juttassa, — tel­jes mértékben valóra válik, mert az ezen tárgykörbe tartozó minden kérdést felöleli, azoknak minden vonatkozását megvilá­gítja. Felhívja a figyelmet azokra a vezérlő gondolatokra, melyek ezt az anyagot mindenkor áthatották, s amelyek a nemi erkölcs sérelmének közös fogalma alá vont deliktumok körét hol tágí­tották, hol szűkítették. Korok és népek felfogása szerint változó és változatos tarka képet ad erről, egyben szemlélteti, hogy egy­ugyanazon cselekmény büntetőjogi értékelése milyen ingadozá­sokon ment át. Nemcsak rámutat — mint a mű bevezetésében igéri — e deliktumok pszihikai, biológiai és szociális szempont­jaira, hanem úgy az általánosságban előrebocsátott, mint a kii ­lön, egyes deliktumokhoz is fűzött kriminológiai szemléletben azok mélyére is hatol, amikor részletesen és kimerítően foglal­kozik a nemi erkölcsöt sértő cselekményeket előidéző közvetlen okokkal és közvetett tényezőkkel. Annak a sok érintkezési pontnak ismeretében, ami ezen a területen a jogi és orvosi tudomány között van, óva int a szerző e bűncselekmények kétségtelen mozgató tényezőjének, a szexuá­lis konstituciónak túlértékelésétől. Hangsúlyozza, hogy a szemé­rem elleni bűncselekmények a beszámításból nem vonhatók ki, s azok elkövetői általában a büntető jogszabályok súlya alá es­nek, ,,leszámítva — úgymond — azokat a valóban előforduló eseteket, melyekben a testi, vagy lelki hajlamosság törvénybe ütköző kisiklásokra vezet." (10. lap.) A felállított általános szabály helyességéhez kétség nem is fér, a kivételt azonban túlságosan tág körre méretezi. A testi és lelki hajlamosság ugyanis nemcsak mentő körülmény nem lehet, hanem a törvény (II. Bn. 36. §-a) szerint úgy általában, mint különösen a szemérem elleni bűncselekményeknél is, épen a szigorúbb elbánást igénylő megrögzöttségnek egyik jellemző tu­lajdonsága, a szigorított dologházi őrizet alkalmazásának alanyi feltétele. Beszámíthatóság tekintetében ezeket a bűncselekménye­ket is úgy ítéljük meg, mint más bűncselekményeket. A nemi ki­siklásokra való hajlam még nem mutat akaratelhatározási ké­pességet kizáró elmebajra. Szerző sem érthetett tehát a beszámí­tást kizáró hajlamosság alatt mást, mint merőben beteg alkatot. A műnek a rendkívül alapos kriminológiai szemléletek mel­lett kétségkívül a jogdogmatikai fejtegetései a legértékesebbek. Érthető, hogy a szerző különösen nagy súlyt helyez az egyes

Next

/
Oldalképek
Tartalom