Magyar jogi szemle, 1937 (18. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 6. szám - Büntethetők-e a vészhírterjesztők

262 vagy másnemű vészjelzés által, tudva, hogy erre ok nem forog lenn, a lakosok nyugalmát megzavarja: nyolc napig terjedhető elzárással büntetendő. E némileg anachronisztikusan ható fogyatékos szabálytól eltekintve, ezidőszerint csupán a gazdasági és pénzügyi vészhírterjesztés büntethető. így két évig terj. börtönnel büntethető büntettet követ el, aki abból a célból, hogy a magyar korona (pengő) vásárlóerejét vagy nemzetközi forgalmi ertekét rontsa, jobb tudomása ellenére az említett célra alkalmas valótlan hírt kohol vagy terjeszt (1922:XXVI. t.-c. a fizetési eszközkkel elkövetett visszaélésekről 1. §. 5.). Legújabban pedig a gazdasági és hitelélet rendjének biztosításáról szóló 1931:XXVl. t.-c. 9. §. már egész általánosan egy évig terj. fogházzal büntethető vétségnek minősíti a gazdasági helyzetet vagy a hiteléletet károsan érintő hír koholását vagy valótlan ily hír terjesztését. (A teljesség kedvéért megemlítem az 1930:111. t.-c. 80. §-át, mely egy évig terj. fogházzal rendeli büntetni, aki háború idején a hadviseléssel kapcsolatban vészhírt kohol vagy valótlan vészhírt terjeszt.) A vészhírterjesztés megfelelő büntetés alá vonása ezen a nyomon történhetik. Elégtelen azonban csupán a gazdasági életre károsan ható álhírterjesztés pönalizálása, miután a nemzet életének gazdasági és pénzügyi érdekeinél és biztonságánál magasabb, de mindenesetre azzal egyenrangú egyéb értékei is védelemre tarthatnak igényt. Elhibázott lenne az eddigi szabályozással megelégedni, azon indokolással, hogy az megfelelő lehetőséget nyújt a büntetésre, miután minden vészhírterjesztés többékevésbbé ,,károsan" érintheti a gazdasági életet. Kifejezetten átfogó szabályozás kell, mely a köznyugalom bárminemű megzavarására alkalmas hírkoholást és -terjesztést pönalizálja. Büntetést érdemel tehát nemcsak az, aki a közeli pénzromlásról vagy fenyegető nyersanyaghiányról, éhínségről terjeszt ,.biztos forrásból" nyert híreket, hanem például az alkotmányt felfüggesztő parancsuralom puccsszerű előkészítéséről nyert ,,pontos értesüléseit" adja tovább. Politikai jelentőségű vészhírterjesztés természetesen a legkülönbözőbb formában képzelhető el, akár bizonyos közéleti jelenségekre és politikai eseményekre, akár az állami életben vezető szerepet játszó, kiemelkedő közjogi állást betöltő személyiségekre vonatkozással. A konkrét szabályozás részleteivel kapcsolatban a következőket kell megjegyezni. Az elkövetési cselekmény: valótlan tény koholása vagy híresztelése, amivel egyébként való tények durván rosszindulatú meghamisítása, célzatos túlzása is egyjelentőségű. Természetesen nem minden álhírterjesztés büntetéstérdemlő. Az emberek üres pletykálkodása, hazudozása — ha erkölcsileg elítélhető is — önmagában még nem kriminalitás, eshetőleg például rágalmazásként vagy más deliktumként minősül, de az álhírterjesztés csak akkor büntetendő vészhírterjesztés címén, ha a koholt és terjesztett hír alkalmas arra, hogy a társadalom nyugalmát megzavarja,