Magyar jogi szemle, 1937 (18. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 6. szám - Büntethetők-e a vészhírterjesztők

263 biztonságérzetét csökkentse, a közönségben félelmet idézzen elő, szóval a közrend lélektani alapjait veszélyeztesse. A köznyugalom veszélyeztetésének lehetőségét a bíró állapítja meg; minden esetre tekintettel lesz arra, hogy a józan ítélőképességű, maga sabb műveltségű és lelki legyei mezét tségű (gyén által nyilván képtelenségnek minősülő, fantasztikus rémhírek is teljes mértékben alkalmasak lehetnek egy idegesen reagáló társadalom nyugalmának megzavarására. „Credo quia absurdum" jellemzi a tömegeket. — Csak tényállítás tartozhat a vészhírterjesztés körébe, egyéb közlések, kifejezések használata azonban más deliktumként (pl. nemzetgyalázás) minősülhet. Nem bűncselekmény tehát például, ha valaki kijelenti, hogy szerinte előbb-utóbb háboréi tör ki, vészhírterjesztésért felel azonban, aki azt állítja, hogy beavatott helyről biztos tudomást szerzett arról, hogy valamelyik szomszédállam légitámadást készített elő Budapestnek a közeli napokban történő bombázására. Elégtelen lenne csupán akkor büntetni, ha a vészhírterjesztőt a köznyugalom megrendítésének, a lakosság megfélemlítésének, a zavartkeltésnek célzata vezette. Ily célzat mindenesetre jelentőséggel bír, azonban ennek híján legalább is kihágásként büntetendő a cselekmény. Senkitől sem követelhető, ugyan, hogy ne ejtsen ki oly megjegyzést, ne tegyen oly megállapítást, melynek alaposságáról, igazságáról előzetesen abszolúte meg ne győződött volna, — oly hírek terjesztésénél azonban, amelyek alkalmasak a közönség megfélemlítésére vagy nyugtalanítására, a fennforgó súlyos közveszélyességnél fogva megkövetelhető, hogy azok továbbadásától azok is feltétlenül tartózkodjanak, akik az ily vészhíreket nem maguk koholták terjesztésükben célzatosság nyilván nem vezet. Amennyiben azonban ily célzat megállapítható, továbbá ha ezenfelül a hír terjesztés szervezetten történik, valamint ha ennek folytán az állami és társadalmi rend súlyos veszélyeztetése, sérelme vagy kára állott elő: a cselekmény messze meghaladja a kihágások körét és legalább két évig terj. fogházzal büntethető vétségként, eshetőleg a legsúlyosabb esetekben bűntettként minősüljön. * A vészhírter jesztés többé-kevéabbé sikerült szabályozását nyújtja legújabban az 1930. évj olasz Codice Pcnale <>f>6. artikulusa (mint kihágás szerepel), az 1936. július 11. osztrák államvédelmi törvény 16. §. 1. bek. 2. pontja (a btk. 308. §-ának új szövegezése), az 1936. évi svéd törvény, továbbá az állami és társadalmi rend elleni bűncselekményekről szóló 1935. ápr. 4-i brazíliai törvény 12. artikulusa, valamint egy-két új btk.-tervezet. \ tényálladékba foglalás azonban nem mindig kielégítő, nem egyszer egybefolyik látszólag rokon, valójában azonban eltérő jellegű deliktumokkal, különösen a nemzetrágalmazással (1921:111. t.-c. 7. §.).