Magyar jogi szemle, 1937 (18. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 6. szám - A csendestárs jogkörhiánya a betéti társaság, mint vállalattulajdonos társtagalkalmazotti nyugdíjkötelezettségének vállalásánál

259 az a rendelkezése sem, hogy a társasági szerződés kiegészítő ré­széül szolgáló ösztöndíj szabályzat ,,részleges megváltoztatása éppen úgy nem tétethetik a családi gyűlés határozatának a tár­gyává, mint ahogy maga családi egyezmény megváltoztatása sem képezheti a családi-, vagy céggyűlés határozatának tárgyát, mert szerződés lévén, az csupán csak valamennyi érdekelt fél hozzá­járulása által módosítható". Ez a rendelkezés a fennebb jelzett értelmezési princípiumot nem töri át, csak megerősíti az ott meg­jelölt egységes alapszempontot. Az ösztöndíjakra elkülönített vagyonállományra vonatkozóan célszerűségi tekintetektől vezet­tetve a betéti társaság nem látta jónak irányadóul venni a tár­sasági szerződésnek azt az általános rendelkezését, hogy a család­és céggyűlés határozata e tekintetben szótöbbséggel is meghoz­ható legyen. Ehhezképest rendelte, hogy valamennyi ,,érdekeit fél ', vagyis nem a vállalat, és az összes társasági vagyon tulaj­donosa, a betéti társaság valamennyi bel- és kültagjának, nem is a csendes társaság valamennyi alaptőkésének, illetve vala­mennyi csendes társnak, hanem pusztán csak az ebbeli társtagi minőségektől függetlenül „az ösztöndíjakra elkülönített társasági vagyonállomány tekintetében érdekeltek"' valamennyiének egy­hangú hozzájárulását követeli. Ez a megszorítás azonban a csen­des társasági vállalat tulajdonosa, a betéti társaság, valamint az ettől külön alkotott csendestársaság fennebb jelzett jogviszony­koréit nem érinti és mint különálló sajátlagos rendelkezés azok tekintetében értelmezési érvként nem szolgálhat. Mindezek tanúsítják, hogy a szóbanforgó hiányosságok az okai annak, hogy a hivatkozott ítélkezés folytán az élet és az alkalmazott jog tartalma egymástól eltávolodott, hogy az ilykép­pen értelmezett jog nem életet rendezett. Létbeli kontrasztoknak lett a forrása. Meglazította a jogszolgáltatás, az erkölcstan és a humanizmus között az adott esetben is fennállolt elválaszthatat­lan kapcsolatát. Az ítélkezésben cl nem ismert módon két társa­sági vállfaj, a kereskedelem jogi betéti társaság és ezt érintően a csendes társaság a jogi határvonalak éles megvonása nélkül talál­kozott. Már pedig a modern jogszolgáltatás ítélkezésének a régi ténymegállapító, ú. n. ontológiai ítélkezéssel szemben jogrendezően teleologikusnak kell lennie. Az egész joganyagot, a teljes élet­viszonyt igaz szociális érzéssel átfogó működést kell alkotnia, amelyben az életjelenségek vizsgálata a filozófiai egyetemesség látkörében a benne rejlő értékfokozódést, azaz a fejlődést és ha­ladást cél- és tervszerűen kutatva, jelenik meg. A jogalkalmazás csak így nyer tudományos belső értéket. Nemcsak az eset individuális sajátságainak igényeit elégíti ki, de tökéletesen valósul meg abban az egész élő jogrendszer. Csak így lehet az ítélkezés az eset jogelemeinek kristálytiszta megvilágí­tásával jövőre is kiható, az eset alanyaitól független, mindenkire

Next

/
Oldalképek
Tartalom