Magyar jogi szemle, 1937 (18. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 6. szám - A csendestárs jogkörhiánya a betéti társaság, mint vállalattulajdonos társtagalkalmazotti nyugdíjkötelezettségének vállalásánál

252 sí tett szolgálatot és akinek az alaptőkéje — minthogy pl. nagyszámú gyermekének taníttatásáról és neveltetéséről, avagy a felesége, vagy hozzátartozói hosszas betegsége gyógyításáról kellett gondoskodnia, tehát nem alaptőkésíthetett — mindvégig megmaradt csak 100 pengő összegnek, akkor, amikor 40—50 évi cégbeli s/olgálat után öreg, rokkant, vagy még ezt megelőzőleg is beteg állapota, illetve balesete miatt kénytelen a cég szolgálatából kilépni, minden fizetés nélkül a szolgálatból elbocsáttassék, illetve még a szolgálatadó vállalat tulajdonosa, a betéti társaság és ennek összes bel- és kültagja egyhangú akarata ellenére is a szolgálati viszonya megszüntettetnék. Ez esetben fizetése már nincs, a 100 pengő alaptőke után pedig őt évente legfeljebb csak 6—8 pengő illeti, tehát ebből az évi alaptőkeosztalékból még egy cipőt sem vehetne. Alamizsna kenyérre kényszeríttetnék. Ha pedig a szolgálatadó betéti társaság és ennek összes bel- és kültagja az igaz szociális érzéstől indíttatva részére mégis a sok évtizeden át érdemdús szolgálatainak további ellenértékéül és elismeréséül neki élete fogytáig havi illetményt állapítana meg, akkor ez a juttatás a szolgálatadó betéti társaság jogkörén teljesen kívül álló és pusztán csak a csendestársaságban résztvevő harmadik személy, valamelyik csendestárs hozzájárulása hiányában hatálytalaníttatnék, és csak akkor juthatna a szolgálattevő az őt megillető nyugdíjilletményéhez, ha a cég esetleg nagy áldozatok ellenében a helyzetet kizsákmányoló csendestársakat egyéb módon, esetleg jelentős anyagi áldozatok vállalásával lekenyerezhetné. Etikaellenes ez különösen akkor, ha a társasági szerződésnek vezérmotívuma az, hogy a cégtársulat ,,belső alapja" ,,a munkának és igaznak tisztelete". Ez a fogalom pedig nem tűri meg azt, hogy a munka és igaz tiszteletében dolgozó egyén akkor, amikor a szolgálati viszonyban lévő munkavállaló öreg, rokkant, vagy beteg lesz és mint ilyen nem dolgozhat, minden fillér nélkül a szolgálatadónak, a vállalat tulajdonosának, a betéti társaságnak akarata és annak ellenére, hogy e szolgálatadó vagyoni helyzete ezt a fizetésnél jóval alacsonyabb nyugdíjterhet könynyen elviselheti, az idevonatkozó jognyilatkozattételre nem is illetékes idegen, nem is a betéti társaságban, hanem csak a csendes társaságban résztvevő alaptőkés, a csendes társ jogba ütköző keresete alapján minden anyagi ellátás nélkül az utcára kivettessék és alamizsna kérésre kényszeríttessék, elhalálozása esetén pedig a hátramaradott az e tekintetben meghatározott igényjogosultság esetén is az özvegyi járadékban, az elárvult kiskorú gyermeke pedig árvajáradékban ne részesíttessék. A szóbanforgó logikai tételtévesztés folytán a kúriai ítéletbeli jogi álláspont szembekerült az élet fejlődésével, az új ke reskedelmi jog alapelveivel és az ez irányban megnyilvánult törvényhozói akarattal. A magyar törvényhozás szuverén és a modern szociális érzéktől áthatott, több ízben különféle irányban megnyilvánult akaratát tekintve sem helytálló az ítélkezésnek a