Magyar jogi szemle, 1937 (18. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 6. szám - A csendestárs jogkörhiánya a betéti társaság, mint vállalattulajdonos társtagalkalmazotti nyugdíjkötelezettségének vállalásánál

253 Kúria P. IV. 2708/1930. sz. Ítéletére való hivatkozással elfogadott az a jogi álláspontja, hogy a magánvállalatok alkalmazottai részére szóié) nyugdíj elvállalása ez idő szerint nem tekinthető oly ügyletnek, amely az ily vállalati alkalmazottak szolgálati szerződésével és így a kereskedelmi üzlet vitelével rendszerint jár". A munkajog új elvei szerint igenis ehhez tartozik. Minden nagyobb vállalatnak, üzemnek, intézetnek, hivatalnak és foglalkozásnak gazdasági és pénzügyi ügyeit át kell, hogy hassa az a szociálpolitikai érzék, amelynek első jóerkölcsbeli és ma már tételes jogi követelménye az ipari és kereskedelmi alkalmazottakról betegségük, balesetük, öregségük, rokkantságuk esetére a hozzátartozóknak özvegységük, illetve árvaságuk esetére való gondoskodás. Ez minden ipari vagy kereskedelmi vállalatnak, illetve cégnek az üzemi és üzleti köréhez tartozó első kötelessége. Az üzlet a maga összességében, legtöbbször a vállalattal azonosan önállóan szervezett gazdasági gondolatot valósít meg. Magában foglalja nemcsak a vállalati iparszerü tevékenység összességét, és ez iparszerü tevékenység külső alapját, az idetartozó eszközök és erők szerves egységét, hanem az üzleti tőkén, jogosítványokon, hiteli és más, pl. vevőközönségi összeköttetéseken felül a rendelkezésre álló munkaerők, a tulajdonos, avagy társtagok, szolgálati alkalmazottak és egyéb munkaerők összességét is. Nyilvánvaló tehát, hogy a helyes értelmezés szerint az alkalmazottak szolgálati viszonya és ennek körében a szolgálattevő tisztviselők, avagy a szolgálattevői tevékenységet is kifejtő társtagok szolgálati viszonybeli jogai, és kötelezettségei, illetményei és a szolgálatadó részéről kötelezett nyugdíj a vállalati üzleti körhöz tartozik és így jogszerűen nem állapítható meg az, hogy az ily jogügylet a társaság rendes üzleti forgalmán túlmegy. Az 1926. évi XVI. t.-c. a magánjogi szerződéssel alkalmazottak és családtagjaik nyugdíjának és nyugdíjtermészetű járandóságaiknak és mindennek a vállalat, a társaság részéről való átértékeléséről és viseléséről kifejezetten is rendelkezik. Jóerkölcsbe tehát a nyugdíjmegállapítási jogügylet, még ha társtagi szolgálattevőről is van szó, semmiképpen sem ütközhetik, különösen az adott esetben, amidőn egy tisztességes és becsületes, dúsgazdag nagy cég e szociálpolitikai követelményektől áthatva az öreg és rokkant szolgálattevő tagjainak, akik az egész életüket ennek a cégnek a szolgálatában töltötték és minden életenergiájukat a cég érdekei előmozdítására fordították, nyugdíjat biztosít, a betegségbe jutott ily alkalmazott szolgálati illetményeit pedig, amikor az a betegségi időtartam letelik, amely alatt törvény szerint a szolgálati illetményeket kifizetni köteles, azonnal meg nem szünteti. De törvénybe sem ütközhetik. Ellenkezően a magyar törvényhozás hosszú évtizedes ellenkező gyakorlatot szüntetett meg akkor, amikor azt követően, hogy a torradalom a munkásbiztosítás tekintetében is felrázta a nemzetet a tétlenségéből, az 1927. évi XXI. t.-c. megalkotásával az ipari és kereskedelmi alkalmazottaknak a