Magyar jogi szemle, 1937 (18. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 1. szám - A házasságjogi bírói gyakorlat sajátságai

10 átidomítani. Ezzel vétkezett a judikatura a legalitás elve ellen, ezzel tette köztudattá, hogy kölcsönös megegyezéssel akadálytalanul el lehet válni. Ennyiben alapos a panasz a judikatura könnyítő irányzata ellen. A szigorú legalitás ellen való ezt a vél kezest mindenesetre meg kell szüntetni, bár épen nem kecsegtethetjük a panaszkodókat azzal, hogy a törvényhez pontosabban és szigorúbban ragaszkodó judikatura csökkenteni fogja akár a felbontásokat, akár a felbomlásokat. Ennek a reménynek hiúsága bizonyára kitűnik a judikatura ilyetén kialakulásának okairól szóló fenti fejtegetésekből is. Mielőtt közelebbről megismerkednénk ama könnyítések legfontosabbjaival, amelyeket a judikatura bevezetett és ennek kapcsán keresnők azokat a ,,szigorításokat'*, amelyeket a legalitás elve megkíván, szükségesnek tartom néhány nyilvánvaló igazságra reámutatni, amelyek szükségképen bármely judikaturai irányzat mellett érvényesülnek és így a birói gyakorlatnak az életre való kihatását determinálják. Mindenekelőtt nem tévesztendő szem elől, hogy úgy az esetleges törvényhozási szigorításoknak, mint a birói gyakorlattól kívánt szigorúbb törvénymagyarázatnak az igazi és végső célja nem a házasságok felbontásának vagy a házassági pereknek csökkentése, hanem a házasságok felbomlásának megakadályozása, vagy legalább az elérhető minimumra leszorítása. A felbontás megakadályozása vagy nehezítése nem azonos a házasság helyreállásával; az ellenkező feltevés merő fikció, amely nem képezheti a birói gyakorlat irányának kiindulási pontját. Céltalanok tehát azok a szigorítások, amelyek nem alkalmasak a mondott végső célt szolgálni és így mindjárt céltalannak mondhatunk minden alaki szigorítást, amelyek sohasem lehelnek komoly akadályai a könnyelmű felbomlásnak, ellenben a pert nehezítő hatásukkal épen a vétkes fél helyzetét könnyítik és így közvetve inkább a vétkezések gyarapodására vezethetnek. A házassági bontóperben épen olyan fontos, sőt talán fontosabb érdeke a jogaiban sértett félnek, hogy mielőbb és minél kevesebb alaki akadállyal jusson jogaihoz, mint bármely más perben. Alaki nehézségek esetleg eltéríthetik válási szándékától, ami a vétkes félnek válhat előnyére, de semmi esetre sem késztethetik a házasság helyreállítására. A pernek szükség nélkül való minden nehezítése a vétlen felet sújtja, legyen akár felperes, akár al~peres. Az alaki nehézségek eme céltalanságának szabálya különös fontossággal bír a H. T. 77. §-ánál, amely tetszés szerint előállítható házasságbontó eszköz igénybevételét pedig mindeddig csal; alaki nehezítésekkel igyekeztek korlátozni. Az anyagi jog terén való szigorítás — amire a H. T. 80 §-a körül nyílik leginkább tér, — szintén kétélű és így óvatosan