Magyar jogi szemle, 1937 (18. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 4. szám - Az életbiztosítási díjfizetési felhívás kötelező szabályozása

173 a részletfizetési kedvezmény elvesztéséi jelenti és a hátralékos díjrészleteket egyszerre perelhetővé teszi. Ezáltal tehát a felek között hallgatólag oly „külön megállapodás" létesül, melynél fogva a biztosított a díjat részletekben fizetheti, viszont a biz tosító is perelheti az illető időszak hátralékos díját, még ha a biztosított annak megfizetésére külön írásban magát nem is kötelezte. Természetes, hogy ily külön megállapodás'* létrejötte folytán a biztosító társaság azt a kötelezettséget is magára vállalja, hogy a következő részletfizetés elmulasztása esetén az illető időszak teljes díjhátralékának megfizetésére a biztosítottat a novella 5. §-a alapján írásban, ajánlott levélben felhívja. Hogyha tehát a biztosító társaság a „külön megállapodás'4 létrejötte dacára ezen felhívási kötelezettségének eleget nem tesz, úgy a kockázatot az illető időszakra a jog. igazság és méltányossá- alapján is viselni tartozik. Amidőn tehát a kir. Kúria jogegységi tanácsa határozatot fog hozni, az azt megelőző analízis során ki fog derülni, hogy az alsóbiróságok ellentétes álláspontja csupán látszólagos, mert az alsóbiróságok a kir. Kúria elvi felfogását általában osztották és az ellentétesnek minősített döntésekben is mindig az lebegett szemük előtt, hogy a felek között ,,külön megállapodás" létrejötte tényállásként megállapítható volt-e, vagy sem. Elvi ellentét tehát nem lévén, mi akadálya sincs annak, hogy döntvény hatályával ruháztassék fel az a változatlanul fenntartott és az alsóbiróságok által eddig is elfogadott álláspont, hogy t. i. külön megállapodás hiányában a díjfizetésre vonatkozó felhívási kötelezettség esak az elsőévi, továbbá azokra a folytfdólagos életbiztosítási díjakra vonatkozik, amelyeknek megfizetésére a szerződő fél a mindenkori esedékességekre különkülön írásban kötelezte magát, vagy a biztosítási időszakon belül a díjfizetést megkezdte. Ezzel ellentétes donlés az immár 7 év óta meggyökeresedett bírói gyakorlattal szemben kaotikus helyzetet teremtene, mert az elmúlt idő alatt az egyöntetű bírói gyakorlat a biztosított leieket arra szorította, hogy kötelezettségeiknek naptárilag meghatározott időpontját maguk is figyelemmel kisérjék éppen úgy. mint a gazdasági élet minden megnyilvánulásában az adós köteles tartozásáank esedékességére ügyelni és ezt a kötelezettségét nem háríthatja át a hitelezőre. Hét év alatt a biztosítási díjfizetéssel kapcsolatban a biztosított felek is megtanulták, mi a kötelességük és az utolsó 2—3 év alatt alig volt már per, melyet a Kúria közismert gyakorlata ellenére indítottak volna. Beláthatatlan következményekkel járna, ha a biztosított felek ezen lelki berendezettsége és fegyelmezettsége egy ellentétes döntés folytán meglazíttatnék és bizonyos, hogy a közönség ily döntésnek visszaható erőt tulajdonítván, a perek tömegét zúdítaná a bíróságokra!