Magyar jogi szemle, 1937 (18. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 4. szám - Az életbiztosítási díjfizetési felhívás kötelező szabályozása

172 felek között megállapodássá vált, amelyet a kir. Kúria eredeti döntéséhez híven maga is respektálandónak tartott. Bizonyos merevség talán csak oly esetekben volt tapasztalható, amidőn kifejezetten „külön megállapodásba felek között létre nem jött ugyan, de a biztosított fél a biztosítási időszak részletekben fizetendő díjának törlesztését megkezdte. A m. kir. Kúria oly esetekben, amidőn a megkezdett időszakon belül a folytatólagos díjrészlet kifizetésre nem került, a biztosítást a következő díjrészlet esedékességének elmulasztott napjától hatályon kívül helyezettnek tekintette és a biztosított feleket, illetve azok kedvezményezettjeit a biztosított összeg kifizetése iránti keresetükkel elutasította azon indokolással, hogy az elmulasztott díjrészletek megfizetésére a biztosító társaságnak a felet felhívnia nem kellett, mert hiszen azok megfizetésére magát a fél külön írásban nem is kötelezte. Ezzel ellentétes gyakorlatot folytatott a budapesti kir. törvényszéknek biztosítási ügyekben ítélkező fellebbezési tanácsa, amely a megkezdett díjfizetést egyenlő hatályúnak tekintette a külön írásos kötelezettségvállalással és ha a biztosító a biztosított felet az időszak elmaradt részleteinek megfizetésére jogkövetkezmények terhével fel nem hívta, a biztosító társaságokat marasztalta azon indokolással, hogy az időszak díjának fizetését a biztosított megkezdvén, a biztosító a kockázatot az illető időszakra mindaddig viselni tartozik, amíg szabályszerű felhívást az elmaradt részletekre ki nem bocsát és illetve ha ilyent kibocsátott, mindaddig, míg a megadott utólagos teljesítési határidő, valamint a 60 napos perlési határidő le nem járt. Szerény véleményünk szerint azonban ez az alsóbiróságí döntés sem áll ellentétben a kir. Kúria elvi álláspontjával, mert a biztosítási díjfizetésnek megkezdése méltányossági szempontok figyelembevételével igényt tarthat arra, hogy „külön megállapoáás" jellegével ruháztassák fel, és olybá tekintessék, mint hogyha a biztosított a teljes időszak díjának megfizetésére írásban kötelezte volna magát. A biztosítási díj ugyanis a biztosítási novella 2. §-a szerint oszthatatlan és így az egy évi biztosítási időszakra megfizetendő. Azt is kimondja ez a törvényhely, hogy „az egy évnél rövidebb időre szóló részletfizetések kikötése egymagában még nem jelenti ily rövidebb időszaknak a megállapítását". Amidőn tehát a biztosított csak az első részletet fizeti, tudatában kell, hogy legyen annak, miszerint most már az illető időszak hátralékos díját is meg kell fizetnie. Viszont pedig ha a biztosító társaság az egy évi időszak díját egyszerre meg nem kapja, hanem annak csak csupán egy részletét és azt ekként fogadja is el, azt abban a tudatban teszi, hogy a biztosított féltől az illető időszak teljes díját meg fogja kapni, annál is inkább, mert a biztosítási feltételekben általában kiköttetik, hogy egy díjrészlet elmulasztása